Mindig ez a szeretet
Sokat gondolkodtam, hogy megint írjak-e a szeretetről. Már megint – de hát, ha ez jár az eszembe.
Úgy történt, hogy mostanában voltak olyan találkozásim, amik hatottak rám. Érzelmileg persze.
Nem is kell, ez személyes legyen, elég egy pillanat, vagy egy felvétel, egy előadás.
Szóval mindenki születési ideje elérhető már a neten. Asztrológusként rögtön leolvasható, mi is hat rám belőle. Milyen mintát hoz nekem. És aki hat – érdekes – mindig hoz valami izgalmas kapcsolatot.
Most jöhetnék a reinkarnációval, hogy már találkoztunk. Már volt az anyukám, testvérem, feleségem, barátom – valahogy tárasam. Persze lehet, hogy nem jövök. Lehet nem ők voltak. Az biztos, hogy ilyen energiákat szólaltatnak meg bennem.
És akkor eszembe jutott, hogy ugye, kész is egy emberi dráma.
Mondjuk, találkozom egy csajjal – megszólít bennem valamit. Olyan, mintha már régóta rá várnék, mintha már ismerném is. Beindít valami kapcsolódási programot. Milyen kapcsolódás lehet közöttünk? Társas. Egy férfi és egy nő között milyen legyen, ha nem rokonok? Tehát, a csajom lesz, én meg a hapsija – tételezzük fel. Ez olyan egyértelmű.
Mi van akkor, ha az az energia, amivel én kötődöm hozzá az testvéri? A testvéreknek van egy közös nyelvük, de van külön életük is. Alapvetően az én kapcsolatomat vele, ez fogja meghatározni. Míg ő társként kezel - mondjuk. Ő mindent velem akar csinálni, a kiegészítőjeként képzel – jogosan. Én szeretek nem mindent vele megbeszélni, nem mindenhova vele menni. És már látható is egy teljesen hétköznapi, családi dráma alapja.
Persze, mondhatjuk, hogy ez a feladatunk ebben az életben. Megoldani egy már ismert kapcsolatot másként.
Na, jó, de hogyan?
Ugye, le kell, győzzem magam. Borzalom, már megint magam.
És itt jön a szeretet. Ha úgy szeretem, ahogy van. Nem akarom megváltoztatni. És meghallgatom, meg elmegyek vele. És néha olyanokat is megbeszélek vele, amit nem vele beszélnék meg elsősorban. És ha mással beszélek meg valamit, akkor viszek neki csokit.
A csokiról jut eszembe, Nóra az egészmogyorósat szereti.
Szóval a szeretet szépen átformálja a kapcsolatot. Ha figyelünk rá.
Nehéz ez a szeretet. Mindig kell csinálni. Meg lélek kell hozzá. Meg jelenlét.
Kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordult szerzeteseihez Lin-csi apát. - Hívek! Tudjátok-e, hogy mi által vagytok képesek hallgatni engem? - Fülünk s hallásunk által hallgatunk téged, Mester! - válaszolták a szerzetesek kórusban. - Érdemes hívek! A Tanítást sem hirdetni, sem hallgatni nem képes anyagi jellegű testetek. Sem a lépetek, sem a gyomrotok, sem a májatok, sem az epehólyagotok, de még testetek nyílásai (szájatok, fületek) sem képesek a Tanítás hirdetésére vagy hallgatására. Ami minderre képes, nem más, mint a ti semmi testiséget nem viselő fényességes lelketek. Íme, a Tanítás hirdetésének és hallgatásának mestere: a lélek! - így szólt a szerzetesekhez az apát, majd kérdéseikre azt is előadta, mit ért lélek alatt. - Hívek! A lélek az, amit látásnak hívunk a szemben, hallásnak a fülben, szaglásnak az orrban, szólásnak a szájban, fogásnak a kézben, futásnak a lábban. Alapjában véve csupán egyetlen finom sugár a lélek, mely széjjelosztódik e hat érintkezésben. A lélek dolgai alak nélkül valók, és mindenhová elhatolnak. Ezért minden, ami a világról tudni való, csakis a lélek segítségével ismerhető meg. Létezése határtalan és örökkévaló. A lélek tehát tökéletes! - szólt szépen és lelkesen Lin-csi mester a lélekről, s a szerzetesek, mint mindig, áhítattal hallgatták. Ám rövid hallgatás után megkérdezte az egyik tanítvány: - Mondd, Mester! Mit gondolsz? Ez a tökéletes lélek vajon miért van kitéve annyi kísértésnek? Miért nem tud ellenállni? Miért van születés, miért van halál, miért van lélekvándorlás? - Ajaj! Ajaj! - vakarta a fejét Lin-csi apát. - Most alighanem megfogtál, barátom. A lélek - valószínűleg - mégsem olyan tökéletes - mondta kedvetlenül, majd kifelé ballagva a csarnokból még hozzátette. - Csak nagyon szeretnénk, ha az lenne. Hogy sejtsük végre, miért van lélekvándorlás, miért van születés, és miért van halál.
Su-la-ce - Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában, közreadja Sári László, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
