Zolit nagyon szeretem. Most egy fél mondatával megoldott egy problémámat.

Találkoztunk.

Megmacskásodott a lába. Azt mondja, mostanság minden félét iszik, nem csak sört. Biztos amiatt. Más nem lehet.

Szóval söröztünk.

A kétfarkúnak volt egy rendezvénye – megnéztük. Érdekes alakok. Az volt a legfurcsább, hogy olyan mosolytalanok – de tényleg. Kellemetlenül középiskolás humor uralta azt a pár mondatot, amit meghallgattunk.

Gyorsan átmentünk a Wichmannba.

Aztán kiderült, kevés sört ittunk, mert ugyancsak megmacskásodott a lába.

Én tudom ám mi a baja. Nem kapott mostanság egy kellő impulzust, ami kilöki ebből az állapotból. Lehet, elviszem színházba. Nekem az bejött nemrég.

Szóval be kell mozgassa a lábát, hogy használni tudja. Van megfázásnak is ilyen állapota, amikor megmozdulni is fáj, aztán, ha felkelsz, meg jössz-mész kicsit – sokkal jobb lesz. A homeopátiában erre az állapotra Rhus Toxicodendront adnak. Mérges szömörce. Belemerevedett valami mérgeskedésbe. Egyébként a kissé pesszimista, kicsit rosszindulatú, állandóan mindenre megjegyzéseket tevő idősebb társaink is mind ezzel a problémával küzdenek. És ez az első testi tünet.

Szóval Zoli, legyél vidám.

Persze ma megint megkívántam a szezámos pogácsát. Nem nehéz, ha az egyik kedvenc pékséged útba esik. Bár szerintem teljesen más lehetett az a szezámos pogácsa, amiről Lin-csi tanított.

Azt nem szeretem, hogy mostanság hatszögű a pogácsa. Más a szimbolikája. Ezek a kerek sütemények Nap analógiát mutatnak – főleg, ha sárgás a színük is. Ha fehérek, akkor inkább Hold. Telihold.

A hatszögletes pogácsa nekem inkább Merkúriusz analógia. Az se rossz.

Szóval szezámmag.

Persze arról meg Lin-csi jut eszembe. Vannak ilyen gondolati berögződések. Rutinok. Ettől különbözök másoktól – más jut eszembe.

Lin-csi apát cellájába egy nap váratlanul betoppant az egyik tanítvány.

- Mester! - szólította meg izgatottan.

- Kerek egy évet töltöttem a kolostorodban a Tanítás tanulmányozásával. Megismertem a Tanítás Három Kocsijának eszméit, a Hármas Világ régióit, a Létezés Hat Világának lényeit, bejártam a tíz állapotot és a tízezer dolog birodalmát, túl vagyok immár a négyes tételen és túl a száz tagadáson, mégsem tudok válaszolni a kérdésre, "ki vagyok én?" Felelj nekem, Mester, ki vagyok én!

Lin-csi a szerzetesre emelte tekintetét, majd elfordult tőle. Így kérdezte, hosszabb szünet után, halkan.

- Megetted a zabkásádat, szerzetes?

- Megettem, Mester.

- Elmostad az étkezőtálkádat?

- Elmostam.

- Kitakarítottad a celládat?

- Kitakarítottam.

- Kisöpörted az udvart?

- Kisöpörtem.

- Szálltak a falevelek, amikor söpörtél, mi?

- Szálltak, Mester.

- De azért összeszedted őket.

- Összeszedtem, Mester.

- És láttad azt a nagy ciprusfát az udvaron?

- Láttam, Mester.

- Szép tornyos növésű, igaz?

- Igaz, Mester.

- S finom, balzsamos illatú. Érezted?

- Éreztem, Mester.

- Aztán bejöttél hozzám.

- Bejöttem, Mester.

- És azt kérdezted, ki vagy te?

- Azt kérdeztem, Mester, ki vagyok én.

- Nos, tudd meg, szerzetes, az vagy te, aki reggel megette a zabkásáját, aztán elmosta az étkezőtálkáját, kitakarította a celláját, kisöpörte az udvart, nézte, hogyan szállnak a falevelek, és érezte a tornyos növésű ciprusfa balzsamos illatát. Majd bejött hozzám, és megkérdezte, kicsoda ő. Ez vagy hát, szerzetes, semmi más. Ám ez épp elég, hidd el. Nem lehet több az ember - mondta most már a szerzetes felé fordulva Lin-csi, s lassan a szemébe nézett.

Hallgattak. A szerzetes érezte, hogy az apát őszintén szólt hozzá. Hosszan meghajolt előtte, s csendesen visszatért cellájába.

Su-la-ce - Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában, közreadja Sári László, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999

Zoli elment a tengerhez. Azt mondja fontos volt. Neki.

Szerintem a tengernek. Hogy Zoli lássa.

Zoli érzelmes – persze, hogy elmegy a tengerhez.

Támogatás kérdés ez.

Ha érzelmes típus vagy, akkor támogatsz. Ha akarati, akkor tolsz, löksz, húzol – edző. Nem mindegy.

Ha támogató vagy, akkor örülsz, ha elismerik, hogy csinálod. Ha edző, akkor az eredmény boldogít.

Szóval a tengernek volt fontos, hogy Zoli tetszését elnyerje.

Úgy tudom megbeszélték, hogy akkor ők jóban lesznek.

Kellene, legyen egy oldal, amin a képeim vannak.

Én sose hiányoltam.

’A múlt hosszúra nyúlt, de szerencsére vége.’

Mostanában mindig ilyen régi sorok jutnak az eszembe. Pedig igen régen volt, mikor ezeket hallgattam.

Szóval lesz oldal. Nórával a nevét is megbeszéltük. Tanácsadó – hát nem?

Lesznek rajta képek.

Kicsit már várom is.

Ez lesz most a múlt után.

Már láttam párszor. Egyszer napközben. Nem emlékszem az arcára.

A redőnye mindig le van engedve. Este kiszüremlik egy kis fény. Éjjel is. Egészen hajnalig.

Tudom, szoktam éjjel hazaérkezni, hajnalban is.

Gondolom, nappal alszik. Mint sokszor én is.

Kíváncsi vagyok, mit csinálhat.

Ügynök? De milyen? Mint Nóra?

Aztán lehet, egyszerűen csak éjjel dolgozik. Homeworking. Gondolom valami laptoppal. Amikor beköltözött, és láttam nappal, akkor éppen a kábelnetet intézte a szerelőkkel.

Lehet hackker. Bár azt nappal is lehet.

Minden esetre izgalmas.

Szeretem az izgalmas embereket.

Nádor Tibinek vannak nagyon szép képei függőfolyosókról. Van esti is – kiszüremlő fényekkel – ha jól emlékszem.

Bár a napfényeseket jobban szeretem.

Szeretem azt gondolni, hogy valami szuper titkos romantikus összeesküvést sző. De az is lehet, hogy ő Supergirl.

Majd meglepem valamikor. Mondjuk ragasztok az ajtójára egy Mars szeletet – mivel Krypton szelet nincs.

Anyukám 80 elmúlt.

De töretlenül dolgozik. Keramikus. Alkot. Elég sokat tud különböző technikákról. Az évek meg a rutin.

Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten van kerámia művésztelep. Oda jár rendszeresen. A Munkácsy utcai műhely már csak raktár.

Néha én használom azért. Szeretem a hangulatát.

A művésztelepen azért van mindig valaki, aki segít kemencét berakni, agyagot pakolni.

Kecskeméten volt egy közös kiállításunk pár éve. Azóta mindig engem kér, hogy rendezzem meg a kiállítását. Tavaly előtt a Vigadóban a jubileumi azért komoly három nap volt.

Ma egy kis kiállítását rendeztem Kőbányán. Egy délután is elég volt. Nagyon egységes anyag – nem nagy kihívás. Szerintem jó lett.

Mindig irigykedve figyelem az előadóművészeket. Rögtön kapnak visszajelzést. Mekkora a taps, meg a hujogatás.

Mondjuk egy színész – és lehet egyre jobb lesz a karaktere. Magától is, meg a tapstól is.

Az alkotó folyamat állandó visszajelzés mellett működik.

Vannak más művészeti ágak – most épp a festészetre gondolok. Ott nehezebb a napi visszajelzéseket begyűjteni. Lehet, hogy csak kiállításonként van.

Ilyen lehet az író is, kötetenként.

Két kiállítás, kötet között évek is eltelhetnek.

Persze lehet, hogy egy színésznek zavaró a napi megmérettetés. De az mégsem lehet, hogy nincs a darab végén taps. Csak felállnak a nézők és hazamennek. Bár izgalmas kísérlet lenne - biztos nagyon meglepettek lennének a színészek.

Ha festek, engem is feszélyez, ha valaki csak úgy odaáll és visszajelez.

Szóval minden művészeti ágnak megvan a saját visszajelzési szokása, rendszeressége. Alkalmazkodunk hozzá.

Mondjuk, nekem van egy szűk köröm, akinek elküldöm az aktuális kép, aktuális állapotát – éljen a modern technika, messengeren.

Fontos ez a hat-hét visszajelzés. Persze nem is mindig kapok mindenkitől.

János mindig különleges meglátásaival segít. Egyébként gyönyörűen fényképez. Mindig elkapja a legemberibb pillanatokat.

Na és, hihetetlen megjegyzéseket fűz a képekhez. Olyan emberi meglátásokat. Nagyon szeretem őket. Legközelebbi kiállításomon biztos lesz egy est, mikor tárlatvezet. Rábeszélem.

Szóval ma is elküldtem.

Ezt - ebben az elkezdett állapotban.

Mire ezt válaszolta:

Ez Yoko Ono vázlata lehet.

És milyen igaza van. Szóval van még dolgom vele.

A Japán Űrügynökség 2010-ben indított egy űrszondát a Vénusz megfigyelésére. Történt némi probléma, amit 2015-ben sikerült kiküszöbölni, így végül is csak két éve állt a Vénusz körüli orbitális pályára.

Már a neve is cuki – Akatsuki. A szondáé.

A Vénusz meg analógiásan az érzelmekért felel.

Lényeg, hogy szép képeket küldött a Vénuszról.

Anyukám keramikus, ő is tud ilyet.

Nórának biztos tetszenek a fotók a Vénuszról. Bírja az érzelmes dolgokat.

Kiderült ő is ügynök. Nem űr. Nem is titkos.

Romantikus ügynök. És konspirál.

Minden évben elkészítik az 50 legjobb bár listáját.

Szerintem ez egy London és New York verseny – igazándiból.

Az idén London-New York 8:7.

Általában így szokott lenni. 30%-ot elvisznek. 20-20% Európa és az amerikai kontinens, és a maradék 30% java Ázsia.

Viszont, van, amiben biztos New York marad az örök első. A nevéhez fűződő koktélok.

New York öt nagyobb kerületre oszlik. Brooklyn, Bronx, Manhattan, Queens, Staten Island.

Ebből kettőnek saját koktélja van.

Bronx:

Gin 3 cl

Vermuth rosso 1,5 cl

Vermuth dry 1,5 cl

Narancslé 1,5 cl

Johnnie Solon, a Waldorf Hotel mixere készítette elõször, az 1930-as években. 

Manhattan:

Bourbon vagy Rye Whiskey 5 cl

Vermuth rosso 2 cl

Angostura bitter 2 csepp

Valószinűleg az 1860-as években keverték az elsőt valamelyik New York-i bárban, de több történet is kapcsolódik az eredetéhez. Például Jennie Churchill (Winston édesanyja) 1874-ben partit rendezett a Manhattan Club-ban, Samuel J Tildens kormányzó tiszteletére. Az eseményre készült egy ital, amit Manhattan-nek neveztek el a partinak helyszínéül szolgáló klubról.

Brooklyn és Queens pedig Long Islandon fekszik.

Ez már három.

Long Island Iced Tea:

1½ cl gin

1½ cl tequila

1½ cl vodka

1½ cl fehér rum

1½ cl triple sec

3 cl cukorszirup

2½ cl citromlé

kóla

Bob Butt mixer kreálta a 70-es években, mikor a Long Island-i Oak Beach bárban dolgozott. 

Azért ezek élő klasszikus koktélok.

És van egy Staten Island Ferry is, ami egy leegyszerűsített tiki koktél.

5 cl Kókuszos rum

5 cl ananászlé

Szinte Pina Colada. Ez hogy jött nekik? Biztos véletlen egyszer rengeteg Malibu rumot sodort a partra az óceán.

Sőt, van New Yorker Koktél is, ami igazából egy Whiskey Sour, kis grenadinnal.

Szóval, ha Nórával és Zolival a New York-hoz kapcsolható koktélokból kellene rendeljek, Zoli biztos Manhattan-t kapna, én meg egy Long Island-et kérnék – szigorúan a cukorszirup nélkül.

Nóra pedig világpolgár, úgyhogy neki Cosmopolitant kérnék.

4 cl vodka

1,5 cl Cointreau (narancslikőr)

1,5 cl friss lime- vagy citromlé

3 cl áfonyalé

Bár ez a koktél Floridában született, kifejezetten csajoknak - ráadásul egy mixerhölgy készítette, Cheryl Cook, a világhírt az italnak a Szex és New York sorozat hozta meg, úgyhogy ez is ide tartozik.