A kreativitás az kreativitás. De tényleg.

És azért az látszik, hogy ez nem graffiti, hanem street art. És mennyire felkészültek már művészettörténetileg is.

Sose voltam versolvasó. Nem fogott meg.

Na, de most, Szabi. Tényleg élvezem.

Például ezt is:

Most ledőlök szépen ide

melléd

épp hogy szemhunyásra

nézlek kicsit amíg nézel

hogy bárcsak -

aztán mikor

átbillenünk azon a ponton

hogy már csak

szemhéjaink látnak rá a másikra

alattuk tovább vagyunk

egymásnak otthon.

Nagyon szeretem csinálni.

Mindenkinek azt mondom, egy fél év alatt megtanítom rajzolni. Persze ez nem igaz. Rögtön az első héten.

Utána már csak gyakorlás van hátra.

Szóval, úgy kezdem, hogy egy nagyon egyszerű beállítást teszek elé. amit négy-öt tónussal le lehet rajzolni. És ha ezek a tónusok követik a látottakat, akkor már ott is van az egész térben. Persze lehet, hogy iszonyú béna formailag, de működik a tér. Azért tényleg meg kell figyelni a tónusokat. Melyik a legsötétebb, melyik a legvilágosabb, és köztük a maradék három, hol van.

Aztán, ha rajzolsz rendszeresen, egyre ügyesebb lesz a kezed. Bejáratódnak idegpályák, és már mindent le tudsz rajzolni – lehet pár év múlva.

Most Emő örvendeztetett meg egy képpel.

Azt még nagyon szeretem, ha valaki új jön, hogy látom, mivé válhat az a folyamat, amit elkezd. Látom, hogy milyen motívumok érdeklik, milyen kompozíciók izgatják, hogy szerkeszti a teret egy képen belül. Aztán elindul egy gyakorlási folyamat, ami néha azért nehéz. Van, hogy sokáig nem halad semerre. Aztán hirtelen összeáll az addigi sok befektetett energia egy új rendszerbe. És akkor az, egy komoly szintlépés. Persze rögtön új kihívások lesznek. Hiába csináljuk több évtizede – mindig van új.

Végül is ezért csináljuk.

Ha azt mondanám, hogy egy hét és tudsz rajzolni – úgyse hinnéd el. Pedig tényleg mindent tudsz már – érted a rendszerét – egy hét alatt.

Vannak olyan örökké féle filmek. Mindig ugyanazt jelentik. Meg vannak ilyen könyvek is. Érdekes színdarabok nincsenek – illetve vannak, csak könyv formában.

Nekem a könyvek inkább a szellemiség. A film meg érzelem.

A szerelmes filmek. Amik megérintenek – hirtelen kortalanok lesznek. Úgy látszik ez mindig ugyanaz. Bármikor meg tudom nézni őket. Vannak kedvenc jeleneteim. Néha szomorúak is.

Nem biztos, hogy a legnagyobb filmélményeim. Persze a Joe Wright féle, Keira Knightley-s Büszkeség és balítélet az annyira szép film is egyben. A képek benne.

De elég, ha a sztori jó. Szól hozzám. Megtörtént. Átérzem.

Remélem Hanna filmje is ilyen lesz.

Nóra szerint legyen Iván a fiúfőhős.

Hanna és Iván. Címnek sem rossz. Egyszerű, van súlya, de azért könnyed. Tetszik tényleg.

Remélem nem lesz benne semmi szomorú.

Rendezhetné Szabi. Annyira ugyanúgy gondolkodik, csak szépen le is tudja írni. Pontosan tudom, mire gondol. Remélem ő is így van az én képeimmel. Bár, ha nem, az se baj. Nekem így is fontos.

Hát jó most fogjunk mindketten

Egy krétát

És csukott szemmel rajzoljunk az aszfaltra

Egy jó nagy kört

Így ni

Na látod ezt a metszetet ezt a közös halmazt itt?

Ezekbe lesznek azok a limlomok

Amiket egyszerre hasítottunk ki

Magunkból és egymásból.

Ha elbizonytalanodsz

Csak gyere ide vissza

Itt biztosan ott az a kacat

Amire épp szükséged lesz akkor

De mitől dry? És honnan tudja ránézésre James Bond, ha keverve kapja, és nem rázva?

Először tisztázzuk, mi az a Martini. Egy vermut. Magyarul ürmös. Valami égetett szeszbe fűszernövényeket áztatnak, köztük az ürömfüvet is. Aztán ezt keverik a borhoz. Lényeg a bor. Néha cukrozzák is.

Most nézzük a Dry Martinit. Megint a Nemzetközi Bártender Unióra hivatkozok: felejthetetlen.

6 cl gin

1 cl száraz vermut

Az összetevőket öntsd keverőpohárba jéggel. Keverd meg jól. Öntsd Martinis pohárba. Citromhéj olajjal illatosítsd, és olivabogyóval kínáld.

Szóval a Martini – már ha Martinival készítik – alig van benne. Inkább a gin. A kulturált ginfogyasztók koktélja. A legenda szerint vannak olyan helyek, ahol csak elhúzzák a Martinis üveget a pohár felett – pár csepp esetleg. Sőt, van, ahol csak megmutatják az üveget az italnak.

Szóval attól dry, hogy minél kevesebb legyen benne – mármint a Martini.

David A. Embury könyvében, Az italkeverés művészete, a martini egyike a hat alapitalnak. Nem csoda, ha alig kell. Mindig ott áll a polcon.

James Bond ennek az italnak egy változatát issza. Vodka Martini. Ugyanaz, csak gin helyett vodkával.

És rázva kéri.

És itt jön a bor kérdés vissza.

Ha a bort rázzuk, megtörik. Ha jéggel rázzuk shakerben, akkor jégszemcsék is kerülnek az italba. Szóval opálos lesz a koktél.

A bartenderek azért készítik keverőpohárban, hogy szép, átlátszó ital maradjon. Azért ez nem fog ki egy MI6 ügynökön.

.

Azt írják, az élet értelme. Torontóban bizonyították. De aztán kiderült, hogy 42 millió.

Azért az elég nagy különbség.

Végül is nekem nyolc.

Örülök, hogy eszembe juttatták a filmet. Szeretem.

Olvastam is. Nekem a film többet adott.

A vogon poétika. Imádom, mikor valaki ilyen remek sztorikat talál ki. Persze azért író. Történetekben, mondatokban gondolkodik.

Én képekben.

De hogy jut eszébe valakinek az a törölköző?

Imádom a koktélok mögött megbúvó sztorikat. De tényleg.

Mindig a gimis élményem jut eszembe. Hankiss Elemér jelentetett meg egy tanulmányt a sztorik hitelességéről. Apropója talán az akkori Novotel Szállóban lévő tűz volt.

Elterjedt Pesten, hogy maffia leszámolás volt.

Ráadásul két helyen keletkezett tűz.

Szóval, akkor még nem tudtuk, hogy ezt úgy hívják: urban legend. A maffiózók behatoltak a szállóba, és a recepcióst kérdezték, hol lakik XY? De nem akarta megmondani, így lángszóróval rálőttek. A portás, az arca elé kapta a kezét, és lebukott a pult mögé. A gengszterek pedig elindultak felfelé, keresve az emberüket. Később másutt is használták a lángszórót.

Ennyi rémlik.

Hankiss pedig tényleg izgalmasan összeszedte az összes ezzel kapcsolatos mende-mondát. És részletesen elemezte. Mitől válik hihetővé egy sztori. Kellenek bele azok az emberi részletek, amitől te is átélhetőnek véled. Ha rád lőnének lángszóróval, te is magad elé kapnád a kezed – például. Persze ez a lángszórós maffiás sztori a 80-as évek végén – innen nézve elég nevetséges.

Végül úgy zárja a tanulmányt, hogy a maga részéről a leghihetőbb változatot egy óvódás korú kisfiútól hallotta a földalattin, aki az anyukájának mesélte az ő sztoriját a kétfejű sárkányról, aki egyszer csak ott termett a Novotelnél, és tüzet okádott. És mivel a két feje nem egy fele nézett, így lett két tűz a hotelben.

Annyira szeretem, amikor a régi korok történéseiből összefűznek mindenféle dolgokat. Titkokat. Szeretem, ha észrevesznek törvényszerűségeket.

Mint Langdon professzor. A Da Vinci kódban.

És biztos, rengeteg igazság is van abban, amire rájön.

Bár, szerintem, úgy volt ez régen, hogy az emberek, akiknek jött egy sugallat, azok nem gondolkoztak azon, hogy ez igazi sugallat volt-e, vagy csak úgy gondolták, mintha. Tudták, hogy bízhatnak a sugallataikban. És addig ügyködtek, míg lett mondjuk egy donátor, és megépült a kápolna, vagy templom, vagy kolostor. És valószínű akkor is működött a kollektív tudatalatti, és egyszerre többen is kaptak sugallatot. És mondjuk, ezek az egy időben sugallt kápolnák, templomok, kolostorok – ha légvonalban összekötjük őket – akkor egy egyenesre esnek.

De, mondhatjuk, hogy véletlen. Csak én mást vélek. E mögött.

Van egy kedves ismerősöm, ő Intézőknek hívja a sugallókat. De ez egy másik sztori.

Szóval szeretem – Umberto Eco, Dan Brown, vagy Szerb Antal a Pendragon legendával. Legkisebb fiam épp Da Vinci kódozik.

És azt is szeretem, ha ezt tudják nem komolyan venni. Mint a Gondnokság a Katonában.

"A sors úgy rendeli, hogy a magyarok, élükön a nagy királlyal mentsék meg majd a világot, amikor elérkeznek az utolsó idők. Mikor minden összedől, el fog jönni egy új, Árpád házi fejedelem, aki világuralomra segíti majd népét, és megteremi a béke és szeretet korszakát. A régi magyarok hímzésekben jegyezték le ezt a próféciát még az írás megjelenése előtt. Ez a kereszthímzés próféciája. Évezredek óta köztünk él egy titkos társaság, észrevétlenül őrzik a történelem zivatarai közepette azt, ami a legfontosabb: a tiszta vérvonalat. A hét vezér segítette trónra az első királyt. Vajk azonban nem hitt a pogány tanokban, és Szent Istvánként a Bajor Gizellát vette el, és felhígította az Árpádok vérét. A dicső ősök követői ezért ekkortól a később kihaltnak hitt Árpád ház egy titkos oldalágát óvják évszázadok óta. Ők a Gondnokok."

Zoli azt mondja, átmegy Hollandiába. Közel van hozzá.

Huga Hágában.

Nekem Hollandiáról mindig a Képzeljétek el jut az eszembe. Joseph Heller.

Imádom – ahogy keveri a szálakat. Történelmi síkokat. Megszemélyesít műalkotásokat.

Zitának adtam kölcsön. Azóta se adta vissza. Na, majd szólok is neki.

Az egy olyan könyv, amit szeretek rendszeresen elolvasni.

Arisztotelészről is szól, aki kezdetben elfogadta Platón idealista tanait, melyek annak tudományos ellenfeleivel, a szofistákkal folytatott vitában kristályosodtak ki. Az egyik nagy szofista, a szicíliai Gorgiász a következő elveket fektette le, mint a szofizmus alapjait.

Semmi sem létezik; minden látszat.

Ha létezne is valami, azt nem lehetne megismerni; mert az érzékek csalnak.

Ha valami létezne is, és talán még megismerhető is lenne, azt úgysem lehetne elmondani, mivel a nyelv közlései és fogalmai szubjektívek (nem a reális fogalmakat adnánk át másoknak, ha ilyenek lennének is, csak a róluk való beszédet), azonkívül változandók, elmosódottak.

És az egész könyv ilyen.

Nekem egyébként, ha szofizmus, akkor Sophie jut eszembe. Marceau persze. Lesz egy új filmje. Pierre Richard-ral.

Tagdhatatlan, a Facebook előtti időkben, a bárok voltak a platform, és a bártenderek az üzenő fal. Mindenkiről tudtak valami infót. És még inni is adtak. Azok a régi szép idők….

Ezt kihasználva terjedt egy vicc annak idején, 1874-ben, először New York-ban, aztán szerte az Államokban. Mai szemmel végtelenül egyszerű.

-Hallottad mit mondott rólad Tom Collins?

-Ki az?

-Lent ül a bárban, és rettenetes dolgokat terjeszt rólad.

És szegény kérdezett lemegy, hogy helyre tegye ezt a Tom Collins-t. És akkor lehet nevetni.

Mindezt még az újságok is megerősítették, hogy Tom Collins köztünk van. Üldözői elől éppen sikerült meglógnia.

Ez volt a Nagy Tom Collins Hoax. A 21. századból nézve igen gyerekes.

Mígnem egy leleményes bártender kitalálta, hogy készít egy ilyen nevű italt – ha már ott keresik mindig. Tartja a legenda.

Ami biztos - a Tom Collins receptjét elsőnek Jerry Thomas – az amerikai mixológia egyik nagy alakja – adta közre két évre rá, 1876-ban.

Jerry Thomas Tom Collins Gin (1876)

(Használjon nagy bárpoharat.)

Vegyünk 5 vagy 6 öntet cukorszirupot.

Egy kis citrom levele.

1 nagy adag gin.

2 vagy 3 db jéggolyó;

Rázzuk fel jól, és öntsük egy nagy bárpohárba. Töltse fel az üveget egyszerű szódavízzel és igyuk, amíg friss.

Persze, hogy lehetne egy koktél történetében megegyezés az amerikai és az európai bártenderek között?

A John Collins receptje a 1869-es Steward és Barkeeper kézikönyvében található meg:

Teáskanálnyi porcukor

Fél citrom leve

Egy adag Old Tom Gin

Egy palack egyszerű szóda

Rázzuk fel vagy keverjük fel jéggel. Adjunk hozzá egy szelet citromhéjat a befejezéshez.

A hasonlóság szembetűnő. Az Old Tom gin pedig magyarázat lehet a névváltoztatásra.

Az IBA - International Bartenders Association a John Collins név alatt jegyzi, és a felejthetetlen kategóriába tartozik.

4,5 cl gin

1,5 cl cukorszirup

3 cl friss citromlé

6 cl szódavíz

Öntsön minden összetevőt közvetlenül a jéggel töltött highball pohárba. Keverjük óvatosan.

Díszítsük citromszelet és maraschino cseresznyével. Adjon hozzá egy öntet Angostura-keserűt.

(Megjegyzés: Használja az Old Tom Gin-t Tom Collins számára)

Milyen jó, hogy kompromisszum készek. Minden estre vicces, hogy az eredeti angol John Collins használja az Old Tom gint. Lényeg a status quo!

A Gin Világnapján majd kipróbálhatjuk mindkettőt. World Gin Day. Minden év június második szombatja. Nagyon úgy néz ki, a gin az oppurtizmus itala. Essen mindig szombatra – nem kell fix dátum. Az is lehet, hogy következetesség. Ezt kénytelen mindenki saját maga eldönteni.

Saját magam részéről, nagyon szeretem a gint ebben a long drink formában. Pedig nem népszerű koktél manapság. Nagyon kevés itallapon találhatjuk meg. Viszont könnyen elkészíthető.

És ha már Collins – nagyon szeretem Danny Collinst is. Ha itthon lesz Nóra és Zoli, csinálhatunk egy filmnézős, gines programot. Lehet, meghívunk rengeteg barátot. Lehetne kerti parti. Végül is kifejezetten egy nyári ital. 

Elárulom itt a post végén, hogy ha Gin Fizz-t kérsz, ugyanezt a koktélt fogod kapni. Talán másfajta pohárban, picit több szódával, esetleg több cukorral, vagy más díszítéssel.