Imádom a koktélok mögött megbúvó sztorikat. De tényleg.

Mindig a gimis élményem jut eszembe. Hankiss Elemér jelentetett meg egy tanulmányt a sztorik hitelességéről. Apropója talán az akkori Novotel Szállóban lévő tűz volt.

Elterjedt Pesten, hogy maffia leszámolás volt.

Ráadásul két helyen keletkezett tűz.

Szóval, akkor még nem tudtuk, hogy ezt úgy hívják: urban legend. A maffiózók behatoltak a szállóba, és a recepcióst kérdezték, hol lakik XY? De nem akarta megmondani, így lángszóróval rálőttek. A portás, az arca elé kapta a kezét, és lebukott a pult mögé. A gengszterek pedig elindultak felfelé, keresve az emberüket. Később másutt is használták a lángszórót.

Ennyi rémlik.

Hankiss pedig tényleg izgalmasan összeszedte az összes ezzel kapcsolatos mende-mondát. És részletesen elemezte. Mitől válik hihetővé egy sztori. Kellenek bele azok az emberi részletek, amitől te is átélhetőnek véled. Ha rád lőnének lángszóróval, te is magad elé kapnád a kezed – például. Persze ez a lángszórós maffiás sztori a 80-as évek végén – innen nézve elég nevetséges.

Végül úgy zárja a tanulmányt, hogy a maga részéről a leghihetőbb változatot egy óvódás korú kisfiútól hallotta a földalattin, aki az anyukájának mesélte az ő sztoriját a kétfejű sárkányról, aki egyszer csak ott termett a Novotelnél, és tüzet okádott. És mivel a két feje nem egy fele nézett, így lett két tűz a hotelben.