Gyuri rám írt pénteken - kár, hogy nem megyek. Kár, de nem volt időm.

Persze gondoltam rájuk már rögtön, ébredés után, szombat reggel. Volt valami kapcsolat.

Sütött a nap - festeni mentem. 

És tényleg történt valami. Ott volt egy félig kész kép - elég gyorsan. Hetek óta nem jött össze. A görkorist feladtam.

Vasárnap szinte csak néztem. 

Hétfőre éreztem, hogy megvan.

Szabinak is elküldetem. Hamarosan válaszolt - egy verssel. Hogy a képre, most.

Nagyon megszólítanak a versei.

Volt az a kedd délután

Valahogy úgy alakult

Hogy mindketten szabaddá tudtuk tenni magunkat

És most először nem kellett hónapokkal előre eltervezni semmit

Te hívtál

Hogy volna ez a kedd

Ez a délután

És én örömmel mondtam igent

 

Kicsit fáradt volt a hangod

De hát ilyenkor novemberben ez nem volt

Semennyire különös

Míg beszéltünk anyám hívott

Hogy mit főzzön ha megyünk

Vasárnap hozzájuk

Mert épp a piacon van

És gyönyörű pucolt libát vett Irma nénitől

Gondolta ő ludaskását csinálna

Nem tudom mit csináltál te ez idő alatt amíg

Várakoztattalak

Én kicsit türelmetlen voltam anyámmal

Jó lesz mondtam csak hogy

Végre újra beszélhessünk

 

Aztán a moszkván találkoztunk

A normafához akartál kimenni

A nap a novemberség ellenére

Kigombolta rajtunk a kabàtot

Ahogy álltunk a metróperonon mikor találkoztunk

A huzat belekócolt a hajadba

Ahogy zavartan rámmosolyogtál annyi év után

A normafára végül nem mentünk el

A városmajorba sétáltunk egész tízig

És a ludaskásából se lett végül semmi

Anyám még csütörtökön elment

És én nem tudom miért

De ha fel kell idéznem őt

A türelmetlenségem jut eszembe

És te ott a metróhuzatban

A hajaddal babráló földalatti széllel.