Zoli azt mondja, átmegy Hollandiába. Közel van hozzá.

Huga Hágában.

Nekem Hollandiáról mindig a Képzeljétek el jut az eszembe. Joseph Heller.

Imádom – ahogy keveri a szálakat. Történelmi síkokat. Megszemélyesít műalkotásokat.

Zitának adtam kölcsön. Azóta se adta vissza. Na, majd szólok is neki.

Az egy olyan könyv, amit szeretek rendszeresen elolvasni.

Arisztotelészről is szól, aki kezdetben elfogadta Platón idealista tanait, melyek annak tudományos ellenfeleivel, a szofistákkal folytatott vitában kristályosodtak ki. Az egyik nagy szofista, a szicíliai Gorgiász a következő elveket fektette le, mint a szofizmus alapjait.

Semmi sem létezik; minden látszat.

Ha létezne is valami, azt nem lehetne megismerni; mert az érzékek csalnak.

Ha valami létezne is, és talán még megismerhető is lenne, azt úgysem lehetne elmondani, mivel a nyelv közlései és fogalmai szubjektívek (nem a reális fogalmakat adnánk át másoknak, ha ilyenek lennének is, csak a róluk való beszédet), azonkívül változandók, elmosódottak.

És az egész könyv ilyen.

Nekem egyébként, ha szofizmus, akkor Sophie jut eszembe. Marceau persze. Lesz egy új filmje. Pierre Richard-ral.