Persze ma megint megkívántam a szezámos pogácsát. Nem nehéz, ha az egyik kedvenc pékséged útba esik. Bár szerintem teljesen más lehetett az a szezámos pogácsa, amiről Lin-csi tanított.

Azt nem szeretem, hogy mostanság hatszögű a pogácsa. Más a szimbolikája. Ezek a kerek sütemények Nap analógiát mutatnak – főleg, ha sárgás a színük is. Ha fehérek, akkor inkább Hold. Telihold.

A hatszögletes pogácsa nekem inkább Merkúriusz analógia. Az se rossz.

Szóval szezámmag.

Persze arról meg Lin-csi jut eszembe. Vannak ilyen gondolati berögződések. Rutinok. Ettől különbözök másoktól – más jut eszembe.

Lin-csi apát cellájába egy nap váratlanul betoppant az egyik tanítvány.

- Mester! - szólította meg izgatottan.

- Kerek egy évet töltöttem a kolostorodban a Tanítás tanulmányozásával. Megismertem a Tanítás Három Kocsijának eszméit, a Hármas Világ régióit, a Létezés Hat Világának lényeit, bejártam a tíz állapotot és a tízezer dolog birodalmát, túl vagyok immár a négyes tételen és túl a száz tagadáson, mégsem tudok válaszolni a kérdésre, "ki vagyok én?" Felelj nekem, Mester, ki vagyok én!

Lin-csi a szerzetesre emelte tekintetét, majd elfordult tőle. Így kérdezte, hosszabb szünet után, halkan.

- Megetted a zabkásádat, szerzetes?

- Megettem, Mester.

- Elmostad az étkezőtálkádat?

- Elmostam.

- Kitakarítottad a celládat?

- Kitakarítottam.

- Kisöpörted az udvart?

- Kisöpörtem.

- Szálltak a falevelek, amikor söpörtél, mi?

- Szálltak, Mester.

- De azért összeszedted őket.

- Összeszedtem, Mester.

- És láttad azt a nagy ciprusfát az udvaron?

- Láttam, Mester.

- Szép tornyos növésű, igaz?

- Igaz, Mester.

- S finom, balzsamos illatú. Érezted?

- Éreztem, Mester.

- Aztán bejöttél hozzám.

- Bejöttem, Mester.

- És azt kérdezted, ki vagy te?

- Azt kérdeztem, Mester, ki vagyok én.

- Nos, tudd meg, szerzetes, az vagy te, aki reggel megette a zabkásáját, aztán elmosta az étkezőtálkáját, kitakarította a celláját, kisöpörte az udvart, nézte, hogyan szállnak a falevelek, és érezte a tornyos növésű ciprusfa balzsamos illatát. Majd bejött hozzám, és megkérdezte, kicsoda ő. Ez vagy hát, szerzetes, semmi más. Ám ez épp elég, hidd el. Nem lehet több az ember - mondta most már a szerzetes felé fordulva Lin-csi, s lassan a szemébe nézett.

Hallgattak. A szerzetes érezte, hogy az apát őszintén szólt hozzá. Hosszan meghajolt előtte, s csendesen visszatért cellájába.

Su-la-ce - Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában, közreadja Sári László, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999