Festettem megint - angyal persze.
Ahogy szoktam elküldetem Szabinak is.
Küldött verset.
Szomorút - ez meglepett.
De hát színházi ember. Írta is - ez a helyzet most a színházakkal szomorú.
Úgy szeretnék olyan helyen
Ahol bármi lehetek ami lenni akarok
Még ha rossz is vagyok éppen
Hogy…
Gyuri rám írt pénteken - kár, hogy nem megyek. Kár, de nem volt időm.
Persze gondoltam rájuk már rögtön, ébredés után, szombat reggel. Volt valami kapcsolat.
Sütött a nap - festeni mentem.
És tényleg történt valami. Ott volt egy félig kész kép - elég gyorsan. Hetek óta nem jött össze. A…
Amikor tényleg sikerül valami izgalmas.
Valami, ami visszacsatol valahová, ami fontos volt.
Na ez most egy kép volt.
Ez.
És utána felmerül a kérdés, hogy kell-e még?
És lehet ücsörögni a kép előtt. Majd egy üres felület előtt, hogy legyen valami. Esetleg egy kávé, vagy még egy. Na ez most,…
Van egy csoport, akiknek mindig elküldöm a képeimet - amint úgy érzem, hogy
megvan, vagy
majdnem megvan.
Érdekel a reakciójuk. Hogy nekik mit hoz elő.
Nem összehasonlításként, hogy nekem mit jelent. Nekem egy kép. Tetszik, szeretem - jól sikerült.
Általában nincs mögötte üzenet. Meglátok egy…
Ma ebben voltam. Sürgősségi angyal festésben.
Szabi küldött verset. Még tegnap. És nem volt megfelelő angyal hozzá. Hát festeni kellett.
Amikor nem is vársz semmire - de egyszercsak pittyen a telefon. Üzenet. Váradi Szabolcs. Rég nem írt.
Úgy látszik - néha - Szabi, meg én, meg az idő, na meg az istenek együtt mozdulunk.
Bírom.
Szabit is, az időt is, az isteneket is - és néha magamat is.
Szabi nem küld verset.
Több oka lehet.
Nem ír mostanában. Mármint verset.
Ír, de elfelejti elküldeni.
Ír, de direkt nem küldi el.
Így maradt ez.
Beszéltünk, hogy a verseidnek kellene valami gerilla felolvasás.
Kis túlzás, hogy beszéltünk. Azt mondtad, hogy majd gondolkodsz.
Nade!!! Itt a könyvhét. Ünnepi.
Vörösmarty tér. Este csak a zárt bódék. Semmi más. És színpad is van.
Jövőre szervezzük meg!!!
Kell valami…
