Sétáltam hazafelé. És rámtört. A jókedv.  Semmi különös okom nincs rá. Sőt, akár még panaszkodhatnék is. Két okból kifolyólag is. Mondjuk az egyik az én saram, de azért elő tudnám adni, hogy de rossz ez így nekem. A másik - látszólag - nem az én hibám. Csak van ez az oksági összefüggés. Szóval…