Szeretem. Tegnap két régi tagunk látogatott meg. Klári most külföldön lakik. Hazalátogatott. Előre jelezte, benéz hozzánk. Erre Györgyi is eljött. Olyan jó volt. Természetes volt, hogy újra ott, együtt. Otthon voltunk.  Kialakítottunk egy szellemiséget - ami megmaradt, bármerre is…

Mert múltkor kettőt küldött.   csinálok  egy szelfit most éjjel ahogy fekszem itt félülésben semmit nem látni csak a tükröződést a szemüvegemen de rajzolok rá ide-oda pár pöttyöt az leszel a te meg az én a visszacsillanó posztmodernség a semmi ágán    

Szabi küld egy verset, nekem napokig jó kedvem tud lenni. Ez jó. Azért általában szerelmesek ezek a versek. Meg jókedvűen szerelmesek - legalábbis nekem.  És eszembe jutott, hogy van két ismerősöm. Az egyik fiú, a másik lány. És volt olyan próbálkozásuk, hogy mi lenne, ha együtt csinálnának…

Kilométerek feszülnek ívben hegyek-völgyek között duna is tisza is csak lomhán kanyarog törvények húznak határt közénk a horizonton bennünk mégis csak ujjpercnyire vagyok tőled ahogy te meg pont másiknyira tőlem kettejük összege semmivé oldja a mindent és mindenné teszi a semmit.

Megint volt egy kép bennem. Csajos persze. El is kezdtem.   Szabi meg küldött verset.   Nagy levegő Egyszer valamivel elkezdtem babrálni csak úgy mellékesen mintegy szív alakú volt, mikor észrevettem ujjaim közt forgatva, még meg is lepődtem, hogy került ez vajon hozzám? mindegy, zsebre…

Kértem Szabit írjon valami vidítót. Ha már ennyi nem vidám van. Igyekszik – ígérte. Tudjuk, hogy az kell most. Addig is – nekem ma ez – hátha nektek is. Meg hát a Költészet Napja van.   most jó lett. idővé vált a táv a centik kilométerek percekké és másodpercekké…

Létezik olyan hely hogy az űr csendje ott szokás tesztelni mindenféle technikai izék mosógépek motorok zajtalannak vélt dolgok saját zajszintjét állítólag élő ember mindössze percekben mérhető ideig bírja csak bent egyedül mert ott még a saját véráramlását is…

Hogy mi legyen az a kedves, de kis hülyeség, amit érdemes lenne megcsinálni. Indítok Szabinak egy verses blogot – minden héten kiteszek egy versét. És ha elfogy, és nem küld újat, akkor írok én. Persze tudom, hogy ez kimeríti a csendes muszájtatás fogalmát. Így nem is fogom megtenni. Pedig…