Beszéltünk, hogy a verseidnek kellene valami gerilla felolvasás.

Kis túlzás, hogy beszéltünk. Azt mondtad, hogy majd gondolkodsz.

Nade!!! Itt a könyvhét. Ünnepi. 

Vörösmarty tér. Este csak a zárt bódék. Semmi más. És színpad is van.

Jövőre szervezzük meg!!!

Kell valami fény, nem sok, meg hangosítás. 

Szép kis este lenne.

Lehetne flashmob is.

Biztos vannak színész barátaid, akik szívesen olvasnának fel. Mondjuk este a színház után.

Jöhetnének különböző színházból. Sőt fel is vehetnénk, ahogy vége a különböző előadásoknak, és elindulnak a Vörösmarty térre. És, aki először ér ide, az elkezdi, aztán felváltják. 

És az egészről készülhetne egy jó kis film.

Persze te rendeznéd.

Hm?

Májusi idill

ülünk egymással szemben az erkélyen

mint egy vonatkupéban

kiváltságosan csak mi ketten

ráadásul még abban az időben mintha

amikor még lehetett cigizni

de persze hogy nem mert ez most van

most történik

velem szemben lassan éred el

az üzemi hőfokot jó látni ahogy átadod

magad a lassú eszmélésnek

felhúzott lábakkal a gomolygó füstben

hunyorogva

a tárva-nyitva ablakon beomló

verőfénytől amit visszaver a szembeház szemben

hasonló erkélyekkel

olyan mintha az elsuhanó táj megállt volna

nekünk és miattunk egy pillanatra

ahogy ülünk szemben egymással

mint két képzeletbeli barát akik épp

képzelik egymást

miközben persze hogy tényleg minden áll

hiszen egy házban vagyunk szembeházzal szemben

hasonló erkélyekkel

csak a nap

ahogy benéz hogy új felszállók menetjegyét

de mi csak legyintünk hogy itt ülünk már egy ideje

és különben is a következő állomáson leszállunk

mondjuk

és amíg meg nem jön a csatlakozás addig

a restiben tolunk egy tonikot.