Festettem megint - angyal persze.

Ahogy szoktam elküldetem Szabinak is.

Küldött verset.

Szomorút - ez meglepett.

De hát színházi ember. Írta is - ez a helyzet most a színházakkal szomorú.

Úgy szeretnék olyan helyen

Ahol bármi lehetek ami lenni akarok

Még ha rossz is vagyok éppen

Hogy hibáim nem válnak bűneimmé

Ahogy a bűnök se lesznek egyszerűen csak hibák

De tehetem azt ahol éppen vagyok

Botladozva orra bukva

Valakinek idegesítően

Másnak túlontúl irritálóan

Megint másnak épp hogy felemelően

Neki példásan

Pedig semmit nem teszek másképp

Ki ennek lát ki annak

De lehetek

Tehetem azt ami épp foglalkoztat

Ordítva csendben toporzékolva

Egyedül veled vagy teljesen másokkal

És senki nem fogja számon kérni –

Úgy szeretnék egyszerűen élni