Néztem az új magyar sorozatot – szerelmes. Kovács Patrícia – olyan jó vágású szeme van.

Azt érzem, hogy jó ötlet, és olyan esetlen szerencsétlen megoldások. A történetben is, meg képileg is.

Remélem Hanna szerepe sokkal árnyaltabb lesz. És a képi világa is.

Vannak előttem képek – ahogy én képzelem. Persze biztos más lesz.

Például Hannáról egy kávézós.

Ezeknek persze vannak előképei – olyan hétköznapi képek az életemből. Amit már láttam egyszer.

Végül is a képeim is olyanok.

Végül is a művészet maga a deja vu – egy már látottat, újra látunk.

Mindegy is.

Hanna legyen szuper.

Cián, bíbor, sárga, fekete. A nyomdai négy szín. Ha jól emlékszem ebben a sorrendben is nyomják. Raszter pontok, rácsállás.

Mikor én dolgoztam nyomdai reprodukciós üzemben, akkor még szobányi fényképezőgépek voltak. Persze voltak már scannerek is. Szintén szobányi méretűek.

És idegen nyelvű szakszavak – moire, lupé, etz.

A Kossuth Nyomdában, ahol én is dolgoztam, a nagyítót nem lupénak, hanem lupának hívták. Mindenki. Nem sikerült kiderítenem honnan eredt. Pedig izgatott.

És voltak üzemcsarnoknyi hatalmas ofszet nyomógépek. Volt gépindulás. Gépmesterek. Rollőr. Alacsony fordulaton indították, és kész íveket nézegették folyamatosan, és a nyomólemezeket állítgatták. Négy torony – színenként – és a papír mindkét oldalára nyomtak, tehát nyolc lemezt állítottak. Amikor megvolt, feltekerték a fordulatszámot. A rollőr targoncával pakolászta be egymás után a hatalmas papírtekercseket. A végén meg hajtogatva jöttek ki az ívek.

Most ismerek egy másik Bíbort. Bártender. Nagyon alapos, precíz. És minden nap ugyanolyan rendet hagy. Mindezt jókedvvel. Bírom, jó fej.

Ha meglenne még a régi lupám, azzal se igen találnék nála rendetlenséget.

A kávénak is megvan az a meséje, mikor az egyszeri srác elmondja az ötletét a befektetőnek. Ültetni kell kávécserjét, persze nem akárhova, meg majd lesz szüret, stb, stb. Jó, de hol lesz ebben a nagy üzlet? – kérdezi a befektető.

A kávéüzletág évről-évre növekszik. És hogy hol van ebben a biznisz?

A most általános presszókávé kultúra az olasz kávéfőzésre épül. Bár a filteres is nagyon jön fel – egy teljesen más kávékultúrát építve.

Szóval mindent hihetetlen pontossággal kitaláltak. Vegyük a kávégépet. Kb 120 fokos víz van benne nyomás alatt. A fejnél, ahova a főzőkart tesszük kb 80-90 fok van. A karokat állandóan a fejen kell tartani. Tehát, ha elkészítünk egy kávét, kitisztítjuk, és visszatesszük. A csészék a tetején nem száradnak, hanem kb 30 fokon vannak tartva.

Készítésnél először a karba tesszük a darált kávét, tömörítjük, feltesszük a fejre, és elindítjuk a főzést. Csak utána nyúlunk a csészéért, és tesszük a kifolyó alá. Ha előbb csészézünk, akkor már a fej belsejében lévő hő elkezdi égetni a kávét, rontva a minőségét.

Mire lefő a presszó, kb 4 cl, nagyjából szürcsölhető hőmérsékletű lesz.

Ahhoz, hogy ez így legyen, profi gép kell. Egy három milliós gép, nagyjából egy új, jól felszerelt Fiat 500-nak felel meg – ha már az olaszoknál tartunk. Van Ferrari is.

Szóval a biznisz nem csak a kávé termesztés, hanem a gépek, őrlők, tisztítószerek, csészék, stb, stb. És ne feledkezzünk meg a tanfolyamokról, ahol baristává képeznek minket.

És akkor még egy árva szó nem esett a tejes kávékról.

Az egyik legizgalmasabb kávés össznépi banzáj a Kávé Bazár idén március 3-4-én lesz az Akváriumban. Barista versenyek, bemutatók – ha valakit érdekel. Én nagyon bírom.

Moliere utolsó darabja, a bemutatón, amiben ő is játszott, rosszul lett, és még az éjjel meghalt. Mindez 1673-ban. A darab 345 éves.

A Pesti Színházban ma is megy.

Biztos van aktualitása – azt mondják.

Szerintem ez nem feltétlenül igaz. Pont most láttam.

Alapvetően Moliere kötelező olvasmány – meggyőződésem, hogy ezen darabok színen tartása, folyamatos teltházzal játszása fontos bevétel a színháznak.

A Pestiben egy 2000-es Rusznyák rendezés megy. Szerintem semmi köze az aktualitáshoz. A rendezés 17 éves. Biztos volt többször szereplőcsere is. Lehet más is halt meg egy előadás éjjelén.

2000-ben azért nem voltam már olyan nem odafigyelő. Gondolkodtam mi lehetett az aktualitása. Végül is Rusznyák a Babarczi-féle kaposvári színház tagja volt – amiről csak legendák terjednek.

’98-ban jött ki először Kende Mik vagytok ti, istenek? kötete. Lehet, ez. Van benne ilyen orvosis ekézés.

Na, mindegy, látszik, hogy 17 éves darab. Négy szereplő meg se várta a végét, nem voltak ott a tapsnál. Ha Reviczky, Igó, Méhes nem lenne olyan hihetetlenül alázatos és jó színész, akkor dögunalom lett volna.

Azért tetszett – meg engem úgyis elvarázsol. Ha más nem a díszlet. Imádtam, a sok függönyt, meg ahogy húzogatták.

Azt írják, hogy a tavalyi genovai Modigliani kiállításon egy tárgy volt eredeti, a többi hamisítvány.

A pesti kiállításáról ez nem derült ki. Eszterrel láttam. Sajnos nem hozták el a legszebb képeit.

Mondjuk, nekem jó lett volna hamisítványban is – úgyse vagyok hamisítási szakértő.

Ervin dolgozott az Ecserin. Ő mesélte, hogy csinálják – készítettnek valami képet, aminek mondjuk, van egy aláírásrészlete, ami látható. És beteszik a többi régi, értéktelen kép közé. És ha jön a balek, aki kiszúrja, akkor kezdődik a tánc. De ők sose mondják, hogy ki festette, honnan került elő. Semmit nem állítanak.

Volt neki egyszer egy konyhai elszívója, ami a padlásra ment. Ha a fölé akasztott egy képet, akkor egy hónap alatt igazi, hihető patinája lett. Lehet étrend is volt hozzá. Heti hány rántotta, sült hús, hasábburi.

Lényeg, hogy Modigliani él!

Imádom ezt a képet. Sophiet meg nagyon.

Mindig a bizalom jut eszembe róla. Ahogy Sophie odadől – szegény Christopher nem is érti, hogy mi ez a valami, amit kap.

Emlékszem, legidősebb fiamnak egy akciójára. Két osztálytársnőjével csinálták. Mindhármuknak kisebb testvéreik voltak az oviban. És megbeszélték, hogy eljönnek a tavaszi ovis kirándulásra. És a végén közölték, hogy ők más úton mennek le. Ismerik, sokszor jártak már arra az osztálytanítójukkal. Mi meg, három apuka bizalmat szavaztunk. Tamás és Csegabi meg én. Csegabi nagy bizalomszavazós.

Lesétáltunk az ovisokkal, majd az autókkal átálltunk a másik völgybe – ahova érkezni fognak. Nem siettünk, ismertük, hogy mennyivel hosszabb. Na de nem jöttek. Mi meg vártunk. És olyan jó volt tanulni a bizalmat. Hogy jönnek.

Aztán megkérdeztünk egy arról érkezőt, hogy látott-e három gyereket jönni errefele. Jó volt hallani, hogy igen.

Azt azért nem kalkuláltuk bele, hogy ők remekül szórakoznak. Vaddisznó riadót tartottak például – szimulálták, mi lenne egy ilyen támadásnál. Szóval fára másztak. Meg gördeszkával voltak. Biztos találtak remek lejtőket, amiket többször is kipróbáltak.

Az ovisok a másik völgyben is jól elvoltak, ők is – végül is mi is.

Szóval aztán feltűntek az úton.

Azért, az nagyon jó, amikor bizalommal vársz valamit, és egyszer csak ott van. Kell hozzá bizalom. Meg az a valami.

elsőre fogok egy ápernégyest

mint annak idején esterházy

magam is tiszteletből csak nem úgy

és nem azért mint egykor ő

aztán minden évből amit eddig itt

amire emlékszem csak egy szót írok a papírra

ha több jut eszembe akkor többet

de egyet legalább

ha a lap aljára érnék idő előtt akkor

meg akárcsak ő én is ráírok a már leírt sorra

mondhatnánk hogy lopás ez

nincs benne semmi eredetiség de hát

nem is tervem eredetinek lenni

meghát azt beszélik nálunk falun hogy jótól lopni

nem szégyen

szóval telefirkálom szavakkal emlékekkel

aztán ha kész akkor hajtogatok belőle

magamnak egy hajót

nincs benne semmi romantikus vagy szépelgés

egész egyszerűen csak ezt tudok hajtogatni

na jó még repülőt is majd ha odaérek eldöntöm

mi lesz belőle

akkor aztán fogom és leteszem a lábad elé

mert te is benne leszel mindenképp

hogy tégy vele amit akarsz

nekem többé már nem lesz vele dolgom

lehet választani egy nagy zuhét akár

özönvízszerűt

amitől itt-ott elfolynak betűk-szavak

aztán egy félrebillenés után felkapja egy alásurranó

áramlat

hogy elvigye valahová máshová

ahol majd lehet hogy megint beakad ottani ágak közé

vagy megfeneklik egy következő vízözönig

ha addig el nem bontja a nap

meg az arra járó tücskök-bogarak

vagy ha repülő lesz

felkapja egy nagyobb szél és bekeveri

a már amúgy is hordozott levelek-porok-

újságpapír foszlányok

közé

aztán leteszi valahol lehet hogy csak a kert végében

vagy fel is veheted akár és összegyűrve kihajíthatod olvasatlanul

ha így lesz csak annyit hogy a szelektívbe

tán azért lesz rajta egy-két újra-hasznosítható szó

de a lényeg hogy mindegy is melyik lesz

én már azt úgyse fogom látni.

Dupla adagot – szabadon.

Remete Szent Pált egy holló etette. Pontosabban minden nap vitt neki egy fél cipót. Ám amikor Remete Szent Antal meglátogatta, akkor a holló egy egész cipót vitt nekik.

Állítólag nagyon intelligens madár.

Persze a posta jelképe is a holló volt. A madár egyértelmű – viszi az üzenetet. És azért választottak fekete madarat, mert a fekete az alázat, a precizitás, kitartás analógiája is. Szóval azt sugallja: nyugodtan ránk bízhatod.

Szóval a Pálos rend nagy szent állata a holló. A címerükben is benne van.

Amikor a holló vitte a cipót, akkor még csak simán Pál és Antal voltak. Akik remeték. Egyébként Egyiptomban éltek. Koptok voltak.

Mátyás királynak is vannak hollós vonatkozásai. Állítólag bírta is a Pálosokat. Mondjuk, ki ne bírna egy Pálost? Pláne Nap-Vénusz együttállásnál - ugye Nóra?

Méghozzá meleg. Ezt írják, hogy melegrekordok dőltek meg.

Ezek szerint verseny van.

A hideg és a meleg versengenek. Úgy tűnik, mostanában a meleg lefutotta rendesen a hideget. Biztos nagyon szomorú most. Csalódott. Szomorkodik az öltözőjében. Mit mondhat ilyenkor az edzője? És ki lehet az edzője? Biztos valami országos hidegrekorder.

Nem lennék a helyében.

Szeretem, ha süt a nap télen és nincs hideg. Ez persze nem azt jelenti, hogy melegfun vagyok.

Azon gondolkodom – miközben írom – hogyan lehetne elkerülni a homoszexualitás témát ezzel a meleggel. Lehet-e? Vagy vállaljam fel, és bele a közepébe; buzi jó idő volt. Persze ez azért nem igaz. Mégiscsak kabátban voltunk.

Majd még agyalok ezen a melegrekordon.

Kíváncsi vagyok Prágában Nóra milyen rekordot észlel, és van-e melegszendró?

Régen milyen sok helyen lehetett melegszendvicset kapni. Most meg alig. Ez hidegrekord? Szerintem Zoli büféjében volt. Sajtos-sonkás - biztos. 

Egyébként ez olyan, mint a Le Mans-i 24 órás verseny? Állandóan mennek? Akkor csapatban vannak? Azt írták melegrekordok. Biztos többen vannak.

Odafele olvasom, hogy találtak egy új prímszámot. Két éve találták az előzőt. Több, mint 23 millió karakter – leírni. Az nagyjából 6000 oldal lenne – egy Word dokumentumban, mondjuk 12 pontos betűvel.

Impozáns. Mielőtt bejelentették, hogy – igen, megvan – négyen ellenőrizték.

Én már a számot se tudom elképzelni, nem azt, hogy ellenőrzik. Hogy működhet ez? Te, Géza, biztos nem osztható héttel? Adjál már egy darab papírt, kiszámolom.

Mindegy, örüljünk.

Azért én nem tudtam annyira örülni neki, nem is ittam sört Zolival. Vodka szóda.

Egyetlen titka van, vinni kell citromot. Mert azt nem tart a Wichmann.

Na, én vittem.

Zoli kedvetlen. Mostanában. Tudom mi a baja. Nem találja a helyét. Szerencsére az a típus, aki mindig jól érzi magát mindenhol. Most lakásokat újítanak fel, barátaival. Azt mondja, esetleg majd tavasszal körülnéz újra a vendéglátásban. Kiderült, szaki – van mestervizsgája. Szobafestő-mázoló is.

Szóval megcsalta a vendéglátó. Ő meg bánatában fest, meg glettel. Sőt, most elmegy külföldre. Állítólag ott jobb glettelni.

Ha Prágába menne, ott találkozhatna Nórával.

Wichmann egyébként 37-szeres magyar bajnok, kilencszeres kenuvilágbajnok. Háromszoros Európa-bajnok. Ez legalább két prímszám.