elsőre fogok egy ápernégyest

mint annak idején esterházy

magam is tiszteletből csak nem úgy

és nem azért mint egykor ő

aztán minden évből amit eddig itt

amire emlékszem csak egy szót írok a papírra

ha több jut eszembe akkor többet

de egyet legalább

ha a lap aljára érnék idő előtt akkor

meg akárcsak ő én is ráírok a már leírt sorra

mondhatnánk hogy lopás ez

nincs benne semmi eredetiség de hát

nem is tervem eredetinek lenni

meghát azt beszélik nálunk falun hogy jótól lopni

nem szégyen

szóval telefirkálom szavakkal emlékekkel

aztán ha kész akkor hajtogatok belőle

magamnak egy hajót

nincs benne semmi romantikus vagy szépelgés

egész egyszerűen csak ezt tudok hajtogatni

na jó még repülőt is majd ha odaérek eldöntöm

mi lesz belőle

akkor aztán fogom és leteszem a lábad elé

mert te is benne leszel mindenképp

hogy tégy vele amit akarsz

nekem többé már nem lesz vele dolgom

lehet választani egy nagy zuhét akár

özönvízszerűt

amitől itt-ott elfolynak betűk-szavak

aztán egy félrebillenés után felkapja egy alásurranó

áramlat

hogy elvigye valahová máshová

ahol majd lehet hogy megint beakad ottani ágak közé

vagy megfeneklik egy következő vízözönig

ha addig el nem bontja a nap

meg az arra járó tücskök-bogarak

vagy ha repülő lesz

felkapja egy nagyobb szél és bekeveri

a már amúgy is hordozott levelek-porok-

újságpapír foszlányok

közé

aztán leteszi valahol lehet hogy csak a kert végében

vagy fel is veheted akár és összegyűrve kihajíthatod olvasatlanul

ha így lesz csak annyit hogy a szelektívbe

tán azért lesz rajta egy-két újra-hasznosítható szó

de a lényeg hogy mindegy is melyik lesz

én már azt úgyse fogom látni.