Panaszkodott, hogy nem érzi jól magát Prágában. Hogy egyedül. Meg nem szereti.

Mondtam vannak ilyen periódusok, amikor belül kell melózni. Olyankor a sors elintézi, hogy ne zavarjanak meg kívülről. Persze nem könnyű.

Kovács Gábor, a Svéd, mindig azt mondta, hogy szinten tartani magunkat is nagy meló. Nem, hogy emelkedni. Ha meg nem csinálsz semmit, igazából zuhansz. A háló meg van mindenkinek – meddig lehet zuhanni.

Igazából itt is az alkotásról van szó. Hogy érdemes alkotni. Teljesen add bele magad, vagy amennyire muszáj?

Megfigyeltem az élet közepi válságot már sokaknál. A váltás nehéz. Aki szellemileg haladt jobban, az próbálja ezt az anyagi életben kamatoztatni. Míg, aki az üzleti életben, az próbál szellemiséget adni az elért eredménynek. Egyik sem könnyű.

Na mindegy, szerintem alkotni kell. És teljes bedobással.

Félgőzzel majdnem felesleges.

Mikor festek egy sorozatot, mindig van egy szint, ami állandóan feljebb és feljebb kúszik. És hiába szeretem az elsőt, már rég lemaradt. És akkor véres küzdelmek árán, átfestve, átlazúrozva, átalvatlan éjszakák után – eléri az újabb szintet.

Szóval Nóra, bíztatlak.