Mindenről Szabi valamelyik verse jut eszembe.

Nem is ragozom tovább.

Szabi nem küld verset. 

Több oka lehet.

Nem ír mostanában. Mármint verset.

Ír, de elfelejti elküldeni. 

Ír, de direkt nem küldi el.

Így maradt ez.

A kólafa Afrikában őshonos. Nigériában a mai napig vannak olyan szokások, amik azt mutatják, fontos neki ez a fa. Ünnepekkor kóladiót ajándékoznak.

Tudjuk, az ünnepekkori ajándékozás, mindig valami mágia, a pillanat megszentelése. Ha pedig kóladiót ajándékoznak, az valami szentséget képvisel.

A jorubák, dél-nyugat Nigéria őslakosai ezt tudják még. Az ő szent fájuk a kólafa. Termését a kóladiót jóslásra is használják. Ifa-orákulum. Ifa isten tanította meg papjainak – és a mai napig élő hagyománya van.

Ha jobban nem is merülünk el a jorubák mitológiájában, és isteni panteonjában, akkor is látható, hogy a kóladióval – a jóslás révén – kapcsolatba lehet kerülni az istenek világával.

Ha egy kicsit misztikusok vagyunk – és miért ne lehetnénk – akkor azt is mondhatnánk, hogy aki kólát iszik, az is kapcsolatba lép az isteni szférákkal. Már ha van az italunkban a kóladióból.

Elég csak arra gondoljunk, ha megiszunk egy meleg nyári napon, egy hűtött kólát – ebben a blogban természetesen ez egy Tikkadt Szöcske lesz – csak ennyit mondunk: isteni.

Nagyon kedves, nagyon régi barát - kolléga, aki ráadásul csaj.

Hihetetlen jó asztrológus - teljesen másképp néz egy képletet, mint én. Rámír - hol áll most a Hold? Skorpióban. Jó-e most szakítani? Skorpió Holdban - a legjobb - úgyis szenvedős. 

Öt perc múlva: na akkor ez megvolt. 

Kérdezem: telefonon, vagy sms-ben szakítottál? Nem, személyesen.

A randi alatt megkérdi - tőlem - jó-e az időpont. És nem kételkedik benne, bennem.

A legnagyobb bizalom. 

Szeretem az analógiákat. Működnek. 

Hogy miért? Mondhatnám, hogy nem tudom, de ez nem lenne igaz.

Működnek, mert szerintem minden egy. Így a makro- és mikrokozmosz elvének is működnie kell. Egy dolog történik, más-más kivetülésben, más észleléssel. Minden egyszerre mozdul. Így, ha érted az egyiket, analógiásan megértheted a másikat is.

Én az asztrológia analógiáit értem leginkább.

Nemsokára intenzív lesz a Szaturnusz-Plútó együttállás. Már nagyon közel vannak. Ha két fokon belül lesz, látható jelei lesznek.

A Szaturnusz a határokat jelöli. A Plútó a robbanást. Határok fognak felrobbanni. 

Na, de hogyan?

A Plútó nagyon lassú. Egy ember élete alatt nem megy egy teljes kört. A Szaturnusz viszont cca 28 év alatt megtesz egy kört. Tehát, volt már ilyen. A legutolsó 1983-ban.

Nézzük mi minden történt abban az évben:

-az STS–6 küldetésen Story Musgrave és Don Peterson a Challenger űrrepülőgépről végrehajtotta az amerikai Space Shuttle program első űrsétáját,

-a Pioneer–10 az első űreszköz, amely elhagyja a Nap bolygórendszerét, de még a Naprendszer határain belül van,

-a Koreai Légitársaság 007-es Boeing-747 járata, 400 km-re letért az útvonaláról, és Szahalin légterébe repült. A szovjet légierő a gépet lelőtte, 269 ember halt meg, diplomáciai bonyodalom alakult ki az USA és a Szovjetunió között,

-Ronald Reagan bejelenti az űrfegyverprogramot,

-a korábban kialakított ARPANET számítógépes hálózat helyett bevezetik mindenhol a TCP/IP protokollt, amely a mai internethálózat alapja, ez teszi lehetővé a világméretű hálózat kialakítását és az internet széleskörű elterjedését,

-Olaszország első szocialista miniszterelnöke Bettino Craxi lesz,

-Michael Jackson először mutatja be közönség előtt a moonwalkot 1983-ban a Motown 25: Yesterday, Today, Forever műsorban a Billie Jean előadása közben,

-feloszlik a Hungária együttes, majd rá 10 napra az együttes 6 tagja, Fenyő Miklós nélkül megalapítja a Dolly Rollt,

-az Etna lávafolyamát robbantásokkal terelik új mederbe, két falut mentve meg a pusztulástól,

-az oroszlányi márkushegyi szénbányában 37-en halnak meg sújtólégrobbanás következtében,

-II. János Pál pápa felkeresi merénylőjét, a Rebibbia börtönben, hogy megbocsásson neki,

-a Szépművészeti Múzeumból hét nagy értékű festményt loptak el, közöttük Raffaello Esterházy Madonna c. alkotását.

A válogatás szubjektív - persze. Láthatjuk, hogy az addigi határok átlépése, egy előre nem látható, intenzív folyamatot indít be. 

Akkor a Mérleg jegyében volt az együttállás. Most Bakban lesz. A levegő, a szellemi erők fontosak voltak. Most a föld energia hatja majd át. Talán több konkrétabb dolog fog történni, talán párról nem is fogunk tudni, ha földalatti lesz.

A belső dolgainkra érdemes lesz odafigyelni - hol akarunk határokat átlépni? Lesz erőnk hozzá, hogy a meglévőket leromboljuk.

A kisföldalattin lehet szállítani facsemetét. Mondjuk csak egyet. Ha nem nagyobb 40x40x200 cm-nél. Ha van nálad egy facsemete, akkor még két poggyászt is vihetsz. Legjobb, ha a 20x20x200 cm-es méretet választod, mert akkor az egészet összefoghatod egy 60x40x200 cm-esnek. 

Ha ketten vagytok, akkor ez már 60x80x200 cm is lehet.

Lehet nálad még egy vakvezető kutya. Ha nem vakvezető, vagy rendőr kutya, akkor már kell jegy! 

Mondjuk, én még nem láttam facsemetét szállítani senkit a kisföldalattin. 

De az elv tetszik - hogy vihetek. 

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Rudi barátom még sose utazott a kisföldalattin - pedig abszolút pesti - el se merem mondani, hogy fásításra is tervezték - anno.

Öt százalék.

Nem tűnik soknak. Ha egy ezresért vásárolok, lemarad egy, esetleg két kifli.

Mi van, ha ez az öt százalék egy etnikai kisebbség?

Úgy tűnik ez az a határérték, ahol már érdemes elgondolkodnia egy politikai szélsőségnek, hogy belekezd a népirtásba. Talán, ha kevesebb, akkor nem érdemes, ha több, akkor meg már rázós.

A népirtás egy folyamat, ami háborús helyzetet, vagy diktatúrát és fegyveres agressziót feltételez. Így hiába emberiesség és béke elleni bűn. Hiába a párizsi békeszerződés 6. cikke, és hiába az ENSZ Genocídium-egyezménye.

Kriminológiailag szakaszokra bontható. A célpontok körének meghatározása, majd nyilvántartásba vétele, ezután a megjelölés és diszkriminálás, aztán a vagyoni korlátozások és vagyonelkobzás, majd a módszeres elszigetelés és végül a tömeges kiirtás.

Az európai kultúrában a holokauszt a legfeldolgozottabb népirtás. Nem csak történetileg. Irodalmilag is.

Ezekben a feldolgozásokban olyan emberi pillanatokat idéznek meg, amiket a sajtó, és történeti-történelmi adatok nem képesek bemutatni.

Tadeusz Borowski, egy lengyel túlélő leírja egy novellájában, hogy cserélik el a lopott marharépát egy fejadag kenyérért. Tudva, hogy másnapra vérhasat fog kapni, akivel elcserélik, ez pedig az adott körülmények között a biztos halált jelenti. Marek Edelmann a vele készített riportban elmeséli, milyen a varsói gettó felégetése előtt kimenekülni a csatornákon át, úgy, hogy nemet mond a pár még életben maradt prostituáltnak, arra a kérdésre, hogy mehetnek-e ők is.

Egy üldözött nép sorsát le lehet bontani egyéni sorsokra is.

Ezek az egyének azok, aki valamiért nem szimpatikusak az üldözőknek.

Biztos fordítva is igaz. Az üldözők csoportja is egyénekből tevődnek össze. És az is biztos, hogy ők se szimpatikusak az üldözötteknek.

Napjainkban, Mianmarban is zajlik népirtás. Áldozatai a rohingyák. Ők ott az aktuális 5%.

Muszlim kisebbség a buddhista többséggel szemben. Vallási ellentét – mondhatná valaki. Igen ám, de mindkét vallás kánonában van szó a szeretetről, mégis hogyan lehetséges ez? Akkor marad a politika – mondhatná az előbbi hozzászóló.

Igen, valószínű ez az. Kell valami, vagy valaki, aki kiélezi a vallási ellentéteket.

Egyéni szinten, amikor a szomszédom zsidó, vagy muzulmán, esetleg eszkimó – és minden nap köszönünk egymásnak, és ugyanannál a zöldségesnél vásárolunk, semmi baj nincsen. Ha valaki felhívja a figyelmemet, hogy más a bőrszíne, vagy más istenben hisz, esetleg azt is észreveszem, hogy mindig elhappolja előlem a legszebb paradicsomokat. És kezdődik a dedó. És akinek van, vagy foglalkozott már gyerekekkel – annak könnyű észrevenni, hogy élő valóság lesz az úgy kezdődött, hogy visszaütött szólás.

Ha megpróbáljuk felgöngyölíteni a szálat, hogy mi okozta a jelen feszültséget Mianmárban, találunk tényeket, amik fájdalmasak a másiknak.

Mianmar, a néhai Burma lakosai között a XI. században kezdődött a buddhizmus, azon belül is a théraváda térhódítása Anavrahtá király támogatásával, mely államvallássá is lett. Ugyanez idő tájt, egyes források szerint már a IX. századtól, de a XII. században már biztos jelen vannak a térségben a muzulmán vallású népcsoportok.

Egy államvallás igen szegregáló hatású. Sőt vallási alapokon terjeszkedhet is. Ráadásul a rohingyák Arakan királyságban éltek. Amit 1748-ban Burma elfoglalt.

Feltételezhetjük, hogy volt egy idő, amíg valamilyen formában, tudtak egymás mellett élni. Talán a más királyság segített ebben. Bár Arakan elfoglalása, biztos nem volt előzmények nélküli.

Bizonyos, hogy Arakan királyságban működtek muzulmán tanácsadók a XV. századtól kezdve. A királyság eleste után viszont az egész muszlim közösségnek menekülnie kellett. Legtöbben a mai Banglades területén találtak menedéket, amely akkor Indiához tartozott, így brit fennhatóság alatt állt. Az 1824-26-os I. brit-burmai háborúban Arakant elfoglalták a britek. A rohingyákat ösztönözték, hogy térjenek haza. Viszont visszatérve már menekültként tekintettek rájuk. Egyes történészek ezt a pillanatot tekintik a jelenleg is tartó feszültség kezdetének. Mindemellett látható, hogy ez a pillanat egy olyan folyamat része, ami a mai napig tart.

Nézzük meg ezt az állapotot – van a buddhista államvallás, és van a kisebbségi muzulmán közösség a gyarmatosítók támogatásával. Mindez a II. világháború utáni 1948-ban elért függetlenségig tart. Szép kis feszültség eszkalálódhatott ezalatt az idő alatt.

Ráadásul a brit gyarmatok megszűnésével, a rohingya kisebbség autonómiát szeretett volna elérni. Remek példát láttak az indiai-pakisztáni megoldásban. A rohingya népcsoport fegyveres hadsereget alakított és Pakisztán alapítójához, Muhammad Ali Jinnah-hoz fordult segítségért, egy önálló, muzulmán állam létrehozása érdekében. Ezen lépésük az egységes, független Burma ellen a mai napig is a velük szemben felhozott vádak alapját képezi.

Erre válaszul, mikor Burma függetlenné vált, a területen élő etnikumok megegyeztek, hogy együtt alkotnak egy egységes országot, alkotmányba foglalva a Burmát alkotó kisebbségeket. A rohingyákat természetesen nem hívták meg az egyeztetésre, és maga a népcsoport sem került bele az alkotmányba. Válaszul a rohingyák dzsihádot hirdettek.

Ez az az állapot, ami a mai napig tart. A 90%-ban buddhista Mianmarban, van 5% rohingya, akiket nem ismernek el állampolgárnak.

A rohingya kisebbségnek nem segített, hogy 1962-től katonai junták váltották egymást az országban. Remekül kihasználva a buddhista többséget legitimációjukra, és a gyűlöletet a nem állampolgár, bevándorlókra irányítva. Több százezren menekültek el, majd nemzetközi felügyelet alatt költöztek vissza, majd menekültek el újra.

Nem a buddhizmus üldözi ma a rohingyákat. Annak ellenére sem, hogy üldözésükben buddhista meggyőződésűek is részt vesznek. Maga a feszültség több száz éves. Rég nincs nyugalmi helyzet. Mindig van egy világi erő, lehet ez politikai, vagy katonai, ami erő mindig szélsőségesen jelenik meg. Azért jelenik meg szélsőségesen, mert változtatni akar, úgy, hogy a már megbomlott egyensúlyt veszi kiinduló pontnak.

1943-ban a lengyel ellenállás két meghatározó jelentőségű szervezetének, a Honi Hadseregnek és a Fegyveres Harci Szövetségnek a jelentéseit a zsidó népirtásról nem hitték el a szövetséges erők.

A 20-21. századi informatikai forradalom nem hagy helyet kételkedésre. 2012. október végi műholdas képek frissítésekor láthatóvá vált, hogy október 9. és 25. között több mint 800 lakóépületet, házat romboltak le a rohingya muszlimok lakta Kyauk Pyu településen.

Nem tudjuk, mikor lesz vége ennek a folyamatnak. Azt sem tudjuk, hogy fogják ezt feldolgozni. Történelmileg, egyénileg. Lesznek-e belőle Nobel-díjas alkotások, vagy Oscar-díjas hollywood-i filmek.

Személy szerint bízom benne, hogy ott vannak – remélem mindkét oldalon – azok a Tadeusz Borowskik és Marek Edelmannok, akik majd emberi oldalról láttatják azokat az apró emberi momentumokat, ami a buddhista és muszlim kánon szeretet törvényeit felül tudta írni.

Mindig mondom, hogy ez izgalmasa kérdés.

Másképp működsz, ha más tudatállapotban vagy. Tényleg izgalmas. Te, aki vagy valaki, meg vagy valamilyen - van, amikor teljesen más tudsz lenni.

Ez mellékesen felveti azt, hogy ki is vagy te? Hogy van-e egyáltalán olyan, hogy te? Hiszen, ha tudsz tudatállapotot váltani, akkor most melyik tudatod vagy te? 

Én csak annyit mondok anátman. Most már szinte biztos vagyok benne.

Szóval, Kanadában színészek agyműködését vizsgálták. Kiderült, amikor szerepben vannak, csökken a prefrontális lebeny öntudatért felelős részének aktivitása. Tehát, játék közben nincsenek teljes tudatában saját szempontjaiknak, saját jellemzőiknek. 

Na ennyit az egóról.

Egyébként Rómeó és Júliát kellett játszanak a kísérletek alatt.

Ha feltételezzük, hogy ez a Rómeó és Júlia az egyik legtöbbet játszott darab a színháztörténetben, akkor Shakespeare elég nagy varázsló, mert rengeteg ember tudatállapotát változtatta már meg. Más műveiről ne is beszéljünk.

Egy théraváda beadandón dolgozom. Théraváda - a buddhizmus ősi útja. 

Valahogy úgy alakult, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság többsége ezt a buddhizmust követi, ott azért nincs igazi demokrácia. 

Persze nem gondolom, hogy ez a buddhizmus hibája.

Viszont arra jöttem rá, hogy ha diktátor lennék - nem muszáj buddhista országban - rettenetes dolgokat találnék ki.

Én diktálnám a divatot. Mindenkinek vénuszi cuccokban kéne járjon - például. Farmerből csak világoskéket lehetne kapni. Minden mintás, vagy pöttyös lenne. Mindenki felvenné a vénuszi külsőségeket - és akkor visszahatna a belső tulajdonságokra is.

Lennének persze másfajta kiegészítők is. Mondjuk merkuriális - akiknek gondolkodni kell. Meg még más is, márszikus, jupiteri, szaturnikus, lunáris, soláris.

Most éppen nincs más diktatórikus ötletem. 

Lehet, üldözném a független divattervezőket.

Ha belebuknék, Hágába vinnének. Még nem jártam ott. A hollandok készítettek először gin-t. Ha Nóra és Zoli is jönne, ihatnánk gin-tonicot.