Szembe jött velem Rubljov.

Persze nem maga a festő. Egy képe, az is reprodukcióban.

Én nagyon szeretem. Van róla film is. Nem arról, hogy én hogy szeretem. Az elég unalmas lenne. De ha lesz vlog, majd megbeszélhetjük Nórával és Zolival.

Nóra biztos felkészülne, rengeteg kérdéssel. Remélem, odaadná előtte. Zolinak meg biztos lenne valami sommás véleménye.

A galériában, ahol festeni szoktunk, volt egy kiállítás, ahol Rubljov híres ikonját mintázta meg valaki. Már nem emlékszem ki. Majd megkérdem Kristófot.

Övé a galéria. Nem mellesleg nagy Aba-Novák szakértő. Mondjuk úgy könnyű, hogy az unokája. Amikor indult a galéria, az volt az ideája, hogy minden kiállításon lesz egy Aba-Novák kép, vagy grafika is. Sajnos, ez egy idő után elmaradt. Pedig igazán jó kezdeményezés volt. Szerintem kifejezetten izgalmassá tette a rendezést.

Szóval azt a kiállítást nagyon szerettem.

Nagyon szerettem a hangját. Bármikor felismertem, ha új számát játszotta a rádió. Kislányomnak is őt mutattam meg, mikor énekesnő akart lenni.

Régről ismerem. Rég találkoztunk.

Emlékszem akkor is volt benne valami vénuszi, pedig még csak indult a pályáján. Szerettem vele beszélgetni. 

Mikor írta, hogy visszavonul meggyógyulni, megígértem - mire visszatér egy rosés-csokis koktélt fogok készíteni neki.

Sárgadinnyét, kis gint, csokoládé bittert, na meg a rosét - gondoltam ki. Még le se próbáltam. Lehet, kellett volna bele egy kis citromlé, meg egy spricc szóda, és a reszelt csoki díszítésnek. 

Nórának mondtam, hogy a Közel-keleti karmája lehetett volna Dubai dharma. Persze nem tetszett neki.

Erről meg eszembe jutott, hogy a 100 tagú mantrát milyen rég hallgattam. A youtube-on meg rögtön a 100 tagú cigányzenekar jött ki. Na, arról meg eszembe jutott Cseles úr - hogy megvan-e már a jogsija.

Végül nem találtam olyat, amit szívesen hallgattam volna. Mindegyik a hindi borzalmas szintis aláfestéssel volt. Úgyhogy a 100 szótag első 20 szótagját meghallgattam sokszor, legalább ötször - az száz.

Nóra meg azt mondja, hogy videón is kéne blogolni. Kár, hogy nem szeretem a vlog műfajt. Majd kitalálok valamit, mondjuk, mindig megvitatunk valamit Nórával és Zolival. Vagy ők ketten. Zoli azt mondja benne van. Majd lesz board meeting. Lesz tanítás.

Persze biztos másként képzelik a dharmát Dubaiban. Rá is kerestem – így:

Van a lány, aki igazából nem figyel a rendre. Egyetlen kivétel a ruhái. Indulhatna így a film. Szedi le a teregetést. Majd gyorsan helyet csinál az ágyán, hogy összehajtogassa. A szépen összehajtogatott ruháknak talál egy kis helyet az asztalon. Mikor végig pásztáz a kamera a szobán, látjuk, hogy alapvetően mindenhol rendetlenség van, néhol viszont szépen összehajtogatott ruhák állnak.

És persze kell egy fiú. Aki nagyon alapos és rendes, egyedül a szekrényében van rendetlenség. Ő azt nem tudja kezelni.

A lánynak el kell utazzon. És hirtelen ötletből felad egy hirdetést, hogy valaki csináljon rendet nála. Persze a főhősünk vállalja. És persze úgy alakul, hogy nem találkoznak. Mondjuk, a kulcsot egy bárban hagyja a lány.

És elkezdődik a rendrakás. És ahogy halad, mindig új dolgokat lát meg a fiú a lányból.

Persze jó lenne, ha a végén összejönnének.

Nórával megbeszéltük, a lány lehetne Hanna.

Nóra érti, így történettöredékből is, hogy milyen film lenne. Szerintem nem azért mert okos. Persze okos is.

Egyébként nehéz ez az okosság, Általában azt gondolják az okosok, hogy az mindent visz. Pedig dehogy. Mireisz Laci mindig azt mondta, remek szolga, de rossz mester. Szerintem ő is a szeretetnek drukkol.

Mint most Nóra, hogy egyáltalán találkozik-e Hanna a főhőssel, vagy visszakapja a kulcsát a bárban, ahol hagyta?

Zoli meg én egyazon év, egyazon hónapjában születtünk. Kicsit idősebb vagyok.

Egész életét a vendéglátó tette ki. Imád rendezvényekre menni. Nagyon él akkor. És mindenkivel jóban van.

Szeretek nála lenni, mikor dolgozik. Mindenkihez van egy jó szava.

Olyan szabadság árad belőle. Nem az a zászlólobogtató, nagyhangú.

Szelíd és alázatos. Belső szabadság.

Nem tudom, hogy szerezte ezt magának. A személyes történetei inkább szomorkásak. De mindig mosolyogva meséli.

Azt is szeretem, hogy tájékozott.

Az egyetlen ismerősöm, aki értékelte a Czíder száraz ciderét. Tényleg a felnőttes italokat kedveli.

Szóval felnőttkori barátság.

Felnőttkori szabadság.

Zitával rögtön volt köztünk valami összhang.

2009-es kiállításom megnyitóján ismertem meg.

Volt egy nagyon rossz korszaka. Szerelmes volt egy nős pasiba. Hosszan, szenvedően. Rengetegszer találkoztunk, beszélgettünk ez idő alatt. Ha kérte minden nap találkoztunk. Rengeteget nevettünk.

Egy pályaorientációs projektet is megcsináltunk a Regionális Waldorf Gimiben ez idő alatt.

A lényege: önismeret, sok játékos gyakorlat, és mindenki próbálja ki magát az általa választott területen. Voltak sikerek, kudarcok. Nagyon jó hangulatú 10 napot töltöttünk el 11 gimissel.

Ez idő alatt néztük meg A Grand Budapest Hotel című filmet. Wes Anderson. A hihetetlen képi világok nagymestere.

Azóta gyökeres változáson ment végig. Kilépett a volt kapcsolatából. Megismerkedett egy nagyon jó fej sráccal, és most kislányt várnak.

Ősz elején találkoztunk legutóbb.

Ez mindig kérdés – jó-e, amit csinálok?

Megfogalmazni egyszerű – elvezetni, de inkább kísérni a tudatosságig, a felnőtt korig.

De mikortól felnőtt?

A legtávolabbi, de szabad szemmel látható bolygó a Szaturnusz. Ő a küszöb őre. Legyen ő a felnőtté válás küszöbének őre? Mert akkor 28 év. Ennyi idő alatt tesz meg egy kört. Az első körben bemutatja az életterületeket. A másodikban teljesítésre sarkall. A harmadikban pedig számon kér.

Jogos elvárás, hogy míg nem ismerem a teljes porondot, addig ne kelljen mindenhol táncolnom.

Meg mit csináljon egy anya, meg mit egy apa?

Ki miért felel?

Ha a Nap az apa – akkor az a tudat.

Ha a Hold az anya – akkor a tudatalatti.

Vegyük az én esetem. Van két Oroszlán, egy Rák Napú fiam, és egy Nyilas Napú lányom. Nekem meg a Kosban van. Most milyen apa legyek? A megfelelő válasz: mikor milyen kell. Nekem már megmutatta a Szaturnusz, mi az, hogy Oroszlán, Rák meg Nyilas.

A Kos, az Oroszlán és a Nyilas tűzjegyek. Kicsit más tűzként viselkedni nem akkora probléma. Na, de mi van a vizes Rákkal? Egy teljesen más minőség. Ehhez kell az okosság. Meg a nyugalom.

Nem mondom, hogy mindig sikerül. Próbálkozom.

Szeretem az őszi estéket.

Van benne valami furcsán izgalmas. Talán a fények. A sárga leveleken csillanó lámpafények.

Tényleg nem tudom mi fog meg benne.

Jöhetnék az elmúlással.

Sanya is jött, két hete sincs, hogy reggel kiintegetett a kocsijából Leányfalun. Mosolygott, mint mindig. Elsőszülött fiaink jó ideig egy osztályba jártak. Rengeteg jó történetem van vele. Monostorról. A rönkházáról. A szerekről a kertjében. Lovakról.

Sanya is tudta, hogy nem elmúlás, hanem körforgás van.

Mióta azt terjesztem magamról, hogy az italokhoz is értek, veszem magamnak a bátorságot, hogy sátoros ünnepekre likőröket készítsek családtagjaimnak ajándékba.

Idén Karácsonyra a kecskeméti barackpálinka az alap.

Kávélikőrrel kezdtem, de hirtelen eszembe jutott, hogy túrórudi likőrt akarok készíteni. Nórának mondtam is. Azt mondta: nagyon örül, de nem szereti a túrórudit. Akkor minek örül – ugye?

Ma kislányommal töltöttem a napot. Azt kérte mandarinlikőrt is készítsünk. Legyen.

Az italoknál az íz egyensúly fontos. Hogy nem lesz egy likőr irtózatosan édes?

Az egyensúly fontos. Az akarat és az érzelem között a gondolat tartja az egyensúlyt. Ha reggel felébredsz, és faállást csinálsz – jóga, mikor fél lábon állsz – és ha nem dőlsz egyik irányba sem, akkor vagy egyensúlyban.

Ha egy lábon állsz, az miért fél láb? A kettő az egy? Most akkor ott, mi van az egyensúllyal?

Nagyon jó lett. A végén került bele pár csepp grapefruit keserű. Az egyensúly kedvéért.

Itt van Advent. Legjobban az Andrássy út kivilágítását szeretem.

Tavaly volt két kedvenc figurám a fákon este alakokat kirajzoló fényfüzérekből. Egy zsiráf, meg egy boszorkány. A boszinak még volt is egy támadó mozdulata – mikor elbicajoztam mellette. Szerencsére, mire elkapott volna – alakot váltott.

Érdekes, mikor hazafele bicajoztam, nem láttam őket. Nem hiszem, hogy a hajnal tette.

Ellenben láttam nagyon sok vánszorgó csajt. Egész este a szép cipőben. Céges buli, biztos kis tánc is volt.

Árpa Attilát is láttam ilyen hölgyet kísérni. De ő egy úr! Meg nem is céges buli volt szerintem. Hiszen nyár volt.

Megkérdezte, leülhetnek-e egy kicsit. Kicsit átmasszírozta a hölgy lábát, majd levette saját cipőjét, kibujt a zoknijából. Természetesen meglepő látvány egy csinos csaj magas sarkúban, egy 44-es fekete zokniban. A szükség törvényt bont.

Tehát a kódex – ha, nem Árpa Attilával mész céges bulira, ne vegyél fel kényelmetlen cipőt.