Edit ma egy nagyon szép történetet mesélt el.

Gyermekkorában a legjobb barátnője volt a szemben lévő új házban lakó, saját szobával, versenybiciklivel és zongorával rendelkező lány.

Most a második legnagyobb üdítőitalos cég egyik vezetője itthon.

Edit meg évek óta építi a saját üdítőitalos cégét.

A barátság már a gimnáziumi időkre megkopott, mostanra pedig szinte nincs is.

A lényeg a különbség – talán.

Nem is ilyen személyes dolgokról kezdtünk el beszélgetni egyébként – hanem az aktuális kóla kérdésről. Ami hirtelen politikai lett.

Az aktuális kóla kérdés is olyan különbséges.

Talán innen jutott eszébe az egész történet – bár erre nem kérdeztem rá.

Egyébként, szerintem, nagyon fontosak a különbségek – ha mindenki egyforma lenne, nagyon unalmas lenne. Mintha mindenki gondolatolvasó lenne.

A függő keletkezés írja le az érző lények újjászületésének folyamatát.

Persze a legáltalánosabb a 12 lépésből álló. Ettől eltérő is lehet - elég demokratikus a buddhizmus. 

Ezt a 12 lépést inkább láncszemnek nevezik - 12 nidána.

Tévelygés - késztetések - tudatosság - név és forma - hat érzékszerv - kapcsolódás - érzés - sóvárgás - ragaszkodás - létesülés - születés - öregség és halál.

Hát így.

Talán visszafele haladva érthetőbb.

Úgyis mindennek az a vége: öregkor, halál. Ehhez még hozzátehetjük a szenvedést esetleg. Jarā-maraṇa.

Na de ehhez meg kell szülessünk. Jāti.

Előtte van, amit úgy fordítanak - létesülés. Vagyis létrehozod azt a helyzetet, hogy megszüless - nem szálltál ki a létkerékből. Megteremted a karmát, ami miatt újjászületsz. Bhava.

Mi kell a létesüléshez? Intenzív kötődés. Az élethez. Ragaszkodás, hogy legyél újra. Upādāna.

A kötődéshez a vágy kell. Amit szomjnak neveznek. Érzetek - új érzetek utáni vágy. Taṇhā.

Vágyhoz meg az érzet kell. Érzet, ami elraktározódott - és újra felülkerekedik a tudaton. Vedanā.

Az érzet akkor kel fel, ha a gondolattal kapcsolódva érintkezik a külvilággal. Sprsá.

Ha itt megállunk egy pillanatra, láthatjuk, hogy az utolsó hét láncszem pontosan úgy működik, mint amikor kényelmesen fekszel az ágyadban, és feljön egy érzet - hogy de jó lenne, ha....valami édesség...ki kéne menni...és már benne is vagy, megszületett a terv...felállsz...és behozod, megeszed.

De kanyarodjunk vissza. 

Az érzethez kellenek az érzékszervek működése. Sadāyatana.

Ahhoz pedig kell valamilyen formálódó személyiség. A név-forma. Nāma-rūpa.

Ehhez már kell egy tudat. Viññāṇa.

A tudat megjelenéséhez pedig, a karma-alkotó ösztönző erők, amelyek meghatározzák a sorsot az újra-megtestesüléskor. Ösztönök, képességek, reakciók, reflexek, késztetések. Saṅkhārā.

Na és ehhez pedig a nem tudás kell. Avidjā.

Egyébként szépen leírtam páliul a nidánákat. 

Szóval, ha a nem tudásból indulsz - akkor az elraktározott kis ösztönök megteremtik a tudatot, a tudat a tudatfunkciókat, az pedig az újjászületést. 

Fontos, hogy legyen képed arról, hogy mi történik, ha meghalsz, és átlépsz a köztes létbe. Ha nincs, elindul a folyamat, és esélyed sincs megállítani. Ha ismered a folyamatot - tudod mi történik éppen veled. És van esélyed megállítani - az egyik halálod után. Persze nem lehet könnyű. Amikor vasárnap délután fekszel az ebéd után az ágyadon, és elindul, hogy de jó lenne még abból az almáspitéből - hát kell hozzá erő, hogy ne kelj fel előbb-utóbb.

Talán azért próbálnak meg a szerzetesek sok mindentől tartózkodni, hogy minél kevesebb legyen a kötődés.

És tessék - itt van Kemény Péter MyMonk SeriA-jából egy szerzetes. Szép lett - igencsak.

Mivel látom, volt némi aktivitás ezzel a párkapcsolattal - hát beszéljünk még róla.

Persze beszélhetnénk másról is. Talán még izgalmasabb lenne.

Mégis ez, valahogy mindenkit izgat. Gondolom azért mert benne vannak.

Pedig a létkerékben is benne vannak.

Végülis a létkerék örök törvénye, hogy ami elkezdődik, az el is múlik - ez az egy biztos. A kettő közötti történést sok minden befolyásolhatja. 

Asztrológusként azt mondanám, hogy a képletben a fényszögek, mint egy háló fenntartanak. Szóval az meg van írva, hogy meddig zuhanhatsz. Az emelkedés nyitott. Nade, ahhoz, hogy szinten tartsuk magunkat, már sok energia kell. Ahhoz, hogy emelkedjünk, még több. Na a zuhanáshoz, ahhoz nem kell.

Szóval a párkapcsolat is véget ér egyszer. Ha másként nem, hát az egyik távozik ebből a világból. Na ehhez képest, végülis, mindegy mikor lesz vége. Ha fontos, hogy sokáig tartson, hát tartson. De ahhoz - lehet - kell egy kis energia. Lehet nem.

Szerintem a függő keletkezés sokkal izgalmasabb téma. Legközelebb majd elmondom.

Azt gondolom, az, hogy olyanokat vegyünk észre, ami majd a halálunk utáni létre utal, az izgalmasabb. Mert rólad szól - arról, akit tényleg meg tudsz változtatni.

A párkapcsolatban úgyis ketten vannak, és csak saját magadon tudsz változtatni. A másikon nem. Őt csak szeretheted - vagy nem. 

Feltétlenül.

Van egy nagyon kedves barátom. Szerintem az., bár talán nem olyan klasszikus értelemben.

Néha, egy-egy kérdéssel megkeres. Olyan bonyolult, összetettel, érzelmi síkon mozgóval. 

Most éppen egy párkapcsolati problémával keresett meg. Megbeszéltük.

Persze, milyen jó lenne egy ilyen beszélgetésre egy teljes napot rászánni. Nem huszonegy percet telefonon. 

Az adott problémára - esetleg találunk választ ennyi idő alatt - nade(akkor is egybe írom) utána kezdődne az érdemi része.

Szóval, az, hogy vannak gyerekeink, és hogy őket feltétlenül szeretjük - ez rendben van. Mondjuk, megkérdőjelezhetetlen. Van valami ebben a vér a vérből.

A társunk nem az. Szerethetjük azért feltétel nélkül - ha tudjuk. 

De észrevettétek-e, hogy igazából feltétel nélkül szeretni az tud, akinek már van gyereke? Talán az is megszületik a gyermekekkel. Jó, lehet, hogy nem mindenkinél. 

És olyan is lehet, hogy a gyerekeit tudja, de a párját nem - feltétlenül.

Lényeg az, ha már van gyereked, és érzed, hogy feltétel nélkül tudod szeretni, akkor van recepted arra, hogy szeresd a párodat is hasonlóképpen.

Ne tagadjuk le, vannak olyanok is, akik a minden további nélkül, bármikor, gyermekkel, vagy anélkül is tudnak feltétlen szeretni. Legyünk hálásak Vénusznak!

Persze ez megint a Kecskebűvölők.

Nagyon szeretem. 

Józsi barátom egyébként pont úgy néz ki, mint Jeff Bridges.

Csokis gofri, ginseng, amfetaminok. Módjával, de mind baromi hasznos - itt épp ezt mondja.

Egyébként a csokis gofriról jutott az egész az eszembe - hogy milyen rég nem ettem. Lehet van tíz-tizenöt éve is.

Ennyivel korábban érkezett a modern ember - egy új kutatás szerint - Európába, mint azt eddig hitték. Afrikából.

Szóval egy Görögországban talált leletről van szó. Csak most a modern képalkotó módszerekkel újra rekonstruálták.

Egyébként 210 ezer éves lehet - a lelet. Persze nem úgy, hogy 210 ezer éve találták.

Most a születéskor várható átlagéletkor 70-80 év - Európában. Ennek fényében szinte mindegy, hogy mióta lakik Homo Sapiens Görögországban.

Az legrégebbi írásos emlékek i.e. 3500 körüliek, tehát 5500 évesek - körülbelül.

Kár, hogy nem tudott ékírni a görögországi ős. Biztos izgalmas útleírás lenne, az útja Afrikából Görögországba. Biztos nem tudta, hogy Görögországban van. 

Zeusz meg biztos csodálkozott - ki ez a csávó?

Vannak ezek a képek, amik ott bent, legbelül.

Élnek.

És persze, lehet, egyáltalán nem úgy volt.

Szerencse, hogy át tudom írni belül. Mert akkor az a kép él. 

Ez úgy is tud működni, hogy átírok valamit, ami nem úgy volt - olyanra, amit akarok. Mert az elme szabad.

És lehet, hogy fontos, hogy úgy éljen bennem. Mert kedvesebb. Meg igazából - már mindegy. 

Zitáról például van bennem egy kép. Több is persze. De ezt imádom. 

A 2009-es kiállításom megnyitóján találkoztunk először. Laza, bő farmernadrág - fehér ing, hasán megkötve, köldök kint. És egyáltalán nem biztos, hogy ebben volt. Kicsit olyan sztereotip is. 

Nem baj. Biztos találnék ilyen képet a neten. Csak be kéne ütni: Zita.

Mutatok másik képet róla - ez két éve volt, mikor meglátogatott Micikével a hasában.

Arra lettem figyelmes, hogy egészen jóban vagyok magammal.

Közben, valamiért, pont mostanság, sokan panaszkodtak - nekem. Nem szeretem már. Mármint, hogy mondják - nekem. Nincs közöm hozzá. Igyekszem hamar leállítani. Persze van olyan barátom, akinek érdekel a problémája, átérzem, együtt érzek. Ha kéri, még tanácsot is adok - ha már kéret. 

Szóval, azt érzem ezekből a panaszokból, hogy bizony nincsenek kibékülve magukkal. Bajuk van. Mással meg minek lenne bajod, úgyse tudsz változtatni rajta. Csak magadon.

Azt gondolom, ha jóban vagy magaddal, minden olyan természetes lesz. Nem lesz lényeges sok apróság. 

És azt hiszem, ha jóban vagy magaddal, mindegy, hogy kivel, meg hogyan élsz. 

Egyébként Buddha szerint a szenvedések egyike, a nem szeretettel együtt levés. Van ahol kellemetlennek fordítják - a·p·piyehi sampayogo dukkho - ki hogy szeretné. 

Hát, ha magadat nem szereted, és magaddal kell legyél - az aztán tényleg szenvedés.

Szeretem Gerit. Igazi barát.

Ma bulizhatnékja volt. Letette a cuccát, hogy majd jön. 

És jött is. 

Meséli, valami német csajt nézett sokáig. Annyira, hogy a lány oda is ment hozzá. Sőt a számát is megadta. Bár mutatta, hogy gyűrű van az ujján.

Geri most azt hiszi, valami férjes csajt szedett fel. Pedig nem is tud németül.

Nem is kérdeztük, milyen volt a gyűrű. 

Szerintem a csaj csak simán ékszerész. 

GeRing.

Szóval - valószínűleg, valaki csak megteremtette ezt a világot. Mondjuk, Isten.

A teremtéssel keletkezett a tér, az idő, és az anyag. Csak a háromnak együtt van értelme. Persze ha valaki nagyon ügyes gondolatilag, elképzelhet egy olyan világot, ahol csak tér és idő van. Ebben a világban ezt elképzelni elég necces. De, lehet Isten teremtett ilyet is. Innen nézve kissé unalmasnak tűnik. 

Lényeg, ha Isten teremtette ezt a tér-idő-anyag hármasságot, akkor neki azon kívül kell legyen valahogy. Vagy kívül is kell legyen.

Olyan, mint a lecsó. Ha készítek egy lecsót, én is benne vagyok valahogy. A paprika, paradicsom, só arányának megválasztásával - például. Persze a kezemről kerülhet bele belőlem kis hámsejt. Nem gumikesztyűben csinálom. Aztán, hogy ez kimutatható-e a kész lecsóban - az kérdés.

Tételezzük fel, Isten sem gumikesztyűben teremtett a világot. Hátha van belőle is valami benne. Végül is sokan keresik.

Egyébként egy biztos - ami elkezdődik, az véget is ér valamikor. 

Szóval minden megy majd a lecsóba.