Ez a Kos Újhold.

Lendületet ad általában. 

Többeken inkább zaklatottságot láttam.

Zita kislánya megszületett. Még az Újhold előtt. Pörgős kiscsaj lesz.

Szép életet kívánok!

Ma elindítok egy új tematikus blogot. 

Meggyőződésem, az a vagány, aki azt csinálja, amit szeret!

Biztos vagyok benne, hogy aki így csinál, annak van is titka, hogyan tudja ezt csinálni.

Ez lesz a 

Olvassátok szeretettel az elő posztot - a Tikkadt Szöcskéről, és Neumann.Bódi Editről!

Imádom őket.

A Kos csillagjegynek a Mársz az ura. Erő, lendület.

Szóval tuti van bennük vagányság.

A csajság pedig Hold és Vénusz.

És ha Vénusz és Mársz egy helyen vannak, az szenvedélyt szül.

A görögök szépen árnyalják, mi mindent szülhet az érzelem és az akarat összefonódása. Szóval az érzelem-Vénusz-Aphrodite és az akarat-Mársz-Árész.

Aphroditénak és Árészsznek több gyermeke van.

Erósz – a szerelem istene.

Anterósz – ő volt az, az isten, aki megbüntette azt, aki megvetette a szerelmet vagy nem viszonozta a kapott szeretetet, szerelmet.

Harmónia – a szépség, vidámság, a művészetek és az eszményi rend védője.

Phobosz – a csatákban az iszonyat megtestesítője.

Demiosz – a félelem istene.

Láthatjuk, hogy a Kos csajok tudnak félelmetesek is lenni.

Zita utolsó napjaiban van születendő kislányával. Este már a kórházba mentek. Ő mérleg. Szemben álló jegy. Fognak majd egymásnak feszülni. Pláne, ha 16-án születik, Kos Újholdkor.

Tessék Zita - egy igazi kos csaj.

Most már mindjárt indul. 

Szóval, szerintem fontos olyan példákat megismerni - hogyan csinálják azok, akik azt csinálják, amit szeretnek.

Mindig van benne egy alkotási folyamat.

Azt gondolom, alkotni fontos. Éltet. 

Aki nem alkot, az bezárul. 

Úgy gondoltam, mindig újholdkor és teliholdkor lesz új poszt. Márpedig a Kos Újhold 16-án lesz.

Kéne valami bevezetőt írni hozzá, de nincs kedvem. Meg hogy, hogyan lehet reblogolni - azt is ki kell derítsem addig.

Nem volt egy nagy buli.

Nem volt.

Dolgozott a frissen műtött térdével – aki dolgozik születésnapján, az egész évben dolgozni fog. Analógia.

Szóval nem lett aztán nagy ünnepi sorozat. Születésnapjainkra.

Nem baj.

Meg a feje is fájt.

Isten éltessen Zoli!

Megint volt egy kép bennem. Csajos persze. El is kezdtem.

Szabi meg küldött verset.

Nagy levegő

Egyszer valamivel elkezdtem babrálni

csak úgy mellékesen mintegy

szív alakú volt, mikor észrevettem ujjaim közt

forgatva, még meg is lepődtem, hogy került ez vajon hozzám?

mindegy, zsebre vágtam, biztos jó lesz

ez majd valamire. Jó sokára meg is feledkeztem róla.

a napokban aztán gondoltam rendet teszek most már a zsebemben,

mert kezdett megtelni.

mikor kipucoltam mindent, a becsomagolt időt,

avittas, elmosódott dátummal a papírja

tetején, amit azért őrizgettem, mert úgy

tanultam még vidéken, hogy az ember ilyet bevarr

a cihába, ej, fiam, jönnek majd, és elvesznek mindent,

kelleni fog, hidd el –

kicsit megkapargattam,

aztán fogtam, és kidobtam az egészet a picsába.

a szív alakút meg beraktam a nyelv alá,

szépen elszopogatom, hátha visszajönnek végre

a mellkasba a jambusok.

Én nem tudom, hogy csinálja. Annyira érzékien, nüanszokra odafigyelve írja le a valóságot, olvasás közben rám materializálódik.

Ez a művészet.

Rendes, azt írja neki is a képeim.

Régóta fogalmazgatom magamban, hogy a színészek mekkora erőt kell vigyenek a mindennapok esti előadásaiba. Egy szöveget, egy karaktert, egy képet úgy odatenni, hogy az, az utolsó sorban is materiális valóság legyen.

Nekem Pálos Hanna volt ilyen a Színházak Éjszakáján régóta - akkor újra. A csoda.

Azóta figyelem, magamban is ezt. Tudom-e hozni mindig, amikor festek. Hát nem. Megnyugtató, hogy tavasszal lesz kiállításom, és addigra kell egy olyan anyag, ami akkor és ott, úgy kell szóljon. Mint Hanna.

Így hívom magamban: Hanna körök.

Kértem Szabit írjon valami vidítót. Ha már ennyi nem vidám van. Igyekszik – ígérte. Tudjuk, hogy az kell most. Addig is – nekem ma ez – hátha nektek is. Meg hát a Költészet Napja van.

most jó lett. idővé vált a táv
a centik kilométerek

percekké és másodpercekké folytak át

egy kozmikus mértékegységrendszerben -
így lett térből múlt

és a köztünk feszülő légköbméterekből
pára semmi köd.

Tegnap sokatoknak lógott az orra. Jól van, értem.

Szerintem az a dolgunk, hogy csináljuk a dolgunk tovább. Hiszen nekem ez ugyanúgy hazám, ha új kormánya van, ha nincs.

Én nem szeretek gyűlölködni, meg mutogatni. Közösen vagyunk ebben a helyzetben. 

Nekem ilyenkor mindig Tölgyessy Péter jut eszembe. Ő már mikor megmondta - ellenzékestül tűnik el a hatalom - csak nem most még. Becsülöm Tölgyessyt. A rendszerváltozás után akkori pártja ellenzéki létet választott. Még az első kormányzati ciklus alatt elnöke lett pártjának, és egy konstruktív rendszerváltó ellenzéki szerepet vitt. Hamar belebukott. De csinálta tovább - tudta van még feladata.

Szóval én is festettem tovább a képem.

Nekem volt két jó momentumom tegnap. Nem szóvicc - nem rájuk szavaztam.

Az egyik ez volt. Mikor megláttam, hogy Hanna a fagyi. 

A másik meg az, hogy átjelentkezve szavaztam. Rengeteget álltunk sorba. Órákat. És senki nem állt ki, és ha kisbabával jöttek, azt előre küldték. És rengeteg fiatal volt. És senki nem káromkodott, pedig tényleg balfasz módon nem készültek fel a szavazókörben. Olyan nyugodt volt.

Kettő az már elég. Van, hogy sok is.

Sógorom régész. Gimisként sokat dolgoztam ásatásokon nála. Volt egyszer egy néni, ahol szállásunk volt, mindig sütött valamit, és kínált. Mérnök úr - mondta sógoromnak - vegyen sokat, vegyen kettőt. Persze dicsérni kellett - biztos sokat fáradt vele. Jaj kedves, nem is fáradtság, hanem a költség.

Ma van. Mondják.

Persze választhatunk mást is. Én szívem szerint kimaradnék belőle. 

De hát annyi választás van. Naponta. Már reggel azzal kezdődik. Maradjak-e még egy kicsit az ágyban? 

Hideg, vagy meleg tejet tegyek a kávémba? Melyik inget vegyem fel?

Nehogy már két szaros szavazólap kifogjon rajtam.

Pontosabban: ma is van választás.