Hogy 20 másodpercig kell ölelni. Gondolom minimum.
Akkor oxitocin termelődik.
Szeretethormon.
Erősíti a kötődést ember és ember között.
Vérnyomáscsökkentő, stressz- és szorongásoldó.
Ezért már érdemes 20 másodpercet áldozni az életünkből.
Azt is írják, hogy olyanokkal ölelkezzünk, akiket ismerünk, szeretünk. Mert ha nem olyannal, akkor esetleg rosszul reagál a szervezet. Kényszerként éli meg. És egyáltalán nem termel szeretethormont se, meg semmiféle szeretetet.
Találtam egy sztorit a fotósról - Gijsbert van der Wal-ról. Azt írja, valóban furcsa pillanat volt, ezért megörökítette. Pár napon belül tízezer megosztása volt a képnek.
Nem ellenőriztem a sztorit, viszont valószínűleg többen osztották meg, mint akármelyik Rembrandt képet.
Fordítsuk meg a sztorit.
Szerintem, az éjjeli őrjárat pont leszarta volna a mobilozó gyerekek képét. És ha nekik beszólsz, még jól le is ütögetnek.
Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy, aki ennyire tudja, hogy kell egy kiállítást reklámozni, az valószínűleg tudja, mi kell a gyerekeknek egy kiállításon. Valószínű egy szuper app.
Délelőtt a Tikkadt Szöcskénél voltam. Szeretek náluk lenni. Egyrészt mindig értékes időt töltünk együtt. Mindig van miről beszélgetni. Mindig van valami közös terv.
Elköltöztek a Soroksári útról a Gilice térre. Régebben sokat jártam arra, amikor még az AutoBinck-nek dolgoztunk. Tartottunk ott egy nagyon jó tréning sorozatot a menedzsmentnek. Szerettem.
Azóta Zoli, aki akkor volt ott az első számú vezető, már más autós cégnek a kereskedelmi vezetője. Van egy dédelgetett projektem egy autós cégnek. Hónapok óta üldöztem, hogy beszéljünk róla. Erre délután rámír, hogy akkor pénteken ebédeljünk – együtt.
Közben Géza, aki a második lesz a Száv év vagány sorozatban, azt mondja, rám bízza, legyen, ahogy én szeretném. Voltak aggályai – és elengedte.
Nóra is jókedvű volt – bár csak kicsit kommunikáltunk.