Vagyis mindenszentek - az üdvözült lelkek napja.

Ugye a kérdés az, ki üdvözülhet?

Szerintem ezt nem tudod megítélni. Sőt saját magad sem tudod megítélni, hogy üdvözülni fogsz-e.

Csinálhatsz rengeteg jót. Megmenthetsz rengeteg kisállatot. Lehetsz kedves mindenkihez. Biztos volt azért az életedben, hogy kidobtad, tönkre tetted, elloptad ennek, vagy annak az ezét, vagy azát. Aztán még le is tagadtad.

Lehet-e ezeket mérlegre tenni?

Úgyhogy, várjuk meg, míg odakerül a sor. Aztán majd megmérettetünk. Legyen ez a mérő feladata.

Mi csendben, igyekezzünk a lehető legjobban csinálni. Vagy hangosan. Nem hiszem, hogy a csend plusz pontokat hoz.

Azért, ha már belekeveredtünk a keresztény mitológiába, álljon itt kislányom angyala.

Ma hajnalban ez lehetne aktuális is.

De nem erről jutott eszembe.

Este egy fiatal pár egy down szindrómás kislánnyal utazott a földalattin, meg az egyik nagyszülőpárral. A kislány egyéves ehetett. Az apukája karjában volt, a nagypapa gügyögött vele - hogy ez még miért szokás?

Talán az apuka szülei lehettek.

Nagymama leült, többiek álltak. Az anyuka tolta az üres babakocsit. 

Na az ő arcán láttam a bátorságot. A szembenézést, hogy ez nem lesz könnyű, de végigcsinálom.

Azt írják, nyáron egy svéd kislány egy kardot talált egy tóban - természetesen Svédországba.

De csak most írták meg. Eddig ő se mondhatta el. Azt mondják, azért, nehogy kincskereső turizmus induljon meg.

Persze a svéd régészek átkutatták a tavacskát.

Szerintem, alkotmányos válság volt. 

Csak eltusolták.

XVI. Károly Gusztáv biztos frászban volt. Ugye, ha kard és tó, akkor az királyságot jelent - legalábbis az Artúr történet ezt igazolja.

Szóval lehet, szegény kislányra azt mondták, csak egy kis nőcske a vízirevüből.

A 21. században már nem hiszünk a legendáknak - sajnos.

Azon töprengek, lehet Viktor buddhista. És valami elkövetkező Buddhát vár - itt Pesten.

Nincsenek menekültek. Hajléktalanok. A következők az öregek és a betegek lesznek.

És ha majd az elkövetkező Pesti Buddha - aki még nem az, de majd azzá lesz - kikeveredik a külkerületekbe, találkozik az öregség, betegség és halál elkerülhetetlenségével - rálép a belső útra, és megvilágosodik.

Én tudtam már, de kislányomnak megmutattam, hogy tényleg zöldek az ablakai. Persze nem az üvegtáblák, hanem az ablakkeretek.

Szóval Kecskemét. A régi vicc szerint sok a kecske, sok a mét, legyen akkor Kecskemét. Na egyiket se láttunk. Viszont biztos, hogy a kecskemétiek édesszájúak - legalább nyolc cukrászdát és fagyizót számoltunk meg, pedig csak egy kicsit sétáltunk. 

A Kecskeméti Kerámia Stúdióban az a jó, hogy rengeteg kerámia van itt-ott. Persze nekik nem nagy szám. 

A konyhában a mosogatószerek alatt egy egyedi kerámia tál.

Főzhetsz ilyenben.

A kávédat is ihatod egyedi bögrében. Ezt egyébként lehet, lenyúlom. Pont a kezemre áll.

Szintén egyedi gyümölcsöstál.

És ha azt képzeled, hogy a dohányzósarokban az egy konzervdoboz, akkor tévedsz, az egy porcelán hamutartó.

Persze, volt égetés is. 1300 fokos, redukciós.

Szerintem egyébként jók lettek.

Ez valami olyan lehet, hogy rájössz, hogy minden egy.

Valószínűleg - ez nem olyan egyszerű. A Tao-tö-king szerint ez az egy rengeteg felé esett szét.

Azt írja: az út szülte az egyet, az egy a kettőt, a kettő a hármat, a három valamennyi létezőt.

Náluk a végtelen, vagyis a valamennyi létező, tízezret jelentett - egyébként.

Szóval itt vagyunk a tízezer világában. Szavaink sincsenek, amikkel leírhatnánk az egységet - legalábbis szerintem.

Ha a megvilágosodás állva érne, lehet el is esnék. A lótuszülés meg nem megy rendesen.

Ezért szeretném, hogy fekve, vagy járva érjen. 

Bár, ha lehet úgy, hogy a lábam valami pamlagon van, én meg valami kényelmes ülőalkalmatosságban, esetleg lehetne valami lágy szellő is, vagy rántottsajt is kartávolságon belül. Bár ez már elég messze van az egytől. 

A zen szerint lehet ilyen.

Olvastam egy hírt - és egész nap azon pörgött az eszem kereke. 

De elfelejtettem.

Hát ennyire fontos pörgetni.

Olyan, mint Gerivel beszélgetni. A legbanálisabb témákról is úgy tud nyilatkozni, mintha az életünk függne tőle. És hosszan is tudja kifejteni az álláspontját. Szerencsére tud magán nevetni.

A magunkon való nevetés - szerintem - nagyon jó tulajdonság. Azt jelenti, hogy tudod magad figyelni. 

Állítólag, ha sokat figyeled magad, meg is világosodhatsz. Bár ez a megvilágosodás négy testhelyzetben történhet. Ülve, állva, fekve, járva. Én fekve vagy járva szeretném.

Végülis nem nyílik meg a budai olasz.

Ezt az italt pedig már rég kitaláltam, hogy így legyen majd.

Szóval egy füstös koktélt képzeltem el. Hogy nagyot durranjon a megnyitóra.

Egyébként a Garibaldi egy egyszerű ital, Campari és narancslé. 

De most utánajártam. Nem kell füstölni, elég egy pár csepp folyékony füst a narancslébe.

Most bánhatja mindenki. Lehet otthon próbálkozni.

Amik, valamiért olyan nagyon jól sikerülnek. Pedig, nem is indul úgy.

Ma a festőiskolában volt ilyen. 

Valahogy mindenki elemében volt. 

Mari az első teljesen önálló képét kezdte el. Mármint úgy, hogy meglátta a cicáját, ahogy fekszik a széken, és készített egy vázlatot. Azt hozta el, hogy meg rajzolja pasztellel. 

Emő meg hozott egy jó elképzelést. Fel is vázolta.

Én meg haladtam egy kicsit.

Szóval jó volt. 

Igazából semmi extra.

De mégis.

Az volt a hétvégén. 

Nem figyelem ezeket az eseményeket. Reggel a földalattin sportolók voltak. Na ebből gondoltam.

Különböző felszerelésekkel. A futócipő az volt az egyetlen, ami általános volt. 

Egyébként csajok voltak mind. 

Futónőnap.

Szóval nem csak sportosak, hanem csinosak is voltak. Biztos ez is szempont.

Nem megszólni akarom őket. Hanem tetszett, hogy erre is adnak. 

Eszembe jutott, hogy, pár éve láttam egy borzasztó könyvborítót - valami futónővel.

Megkerestem - tényleg az. Nekem fontos, hogy a könyv maga is izgalmas legyen. A borító, a fogása.

Nem valószínű, hogy el fogom olvasni.