Amik, valamiért olyan nagyon jól sikerülnek. Pedig, nem is indul úgy.

Ma a festőiskolában volt ilyen. 

Valahogy mindenki elemében volt. 

Mari az első teljesen önálló képét kezdte el. Mármint úgy, hogy meglátta a cicáját, ahogy fekszik a széken, és készített egy vázlatot. Azt hozta el, hogy meg rajzolja pasztellel. 

Emő meg hozott egy jó elképzelést. Fel is vázolta.

Én meg haladtam egy kicsit.

Szóval jó volt. 

Igazából semmi extra.

De mégis.