Ma hajnalban ez lehetne aktuális is.

De nem erről jutott eszembe.

Este egy fiatal pár egy down szindrómás kislánnyal utazott a földalattin, meg az egyik nagyszülőpárral. A kislány egyéves ehetett. Az apukája karjában volt, a nagypapa gügyögött vele - hogy ez még miért szokás?

Talán az apuka szülei lehettek.

Nagymama leült, többiek álltak. Az anyuka tolta az üres babakocsit. 

Na az ő arcán láttam a bátorságot. A szembenézést, hogy ez nem lesz könnyű, de végigcsinálom.