SzMSz. Szervezeti és működéi szabályzat.

Kicsit érzékenyebb vállalati környezetben – Céges kézikönyv. Ami tartalmazza a küldetést, célt, stratégiát, történetet, és a szervezet működését.

Jó pár évvel ezelőtt egy hatalmas folyamat részeként elkészült egy autókereskedelmi cég céges kézikönyve, amiben coach-ként volt szerencsém részt venni. A kilenc fős menedzsment tagjaival rendszeresen találkoztunk, külön-külön és egyszerre is. És a végén ott volt.

Mindenki tudta miért dolgozik ott. Valóban tudtak azonosulni az akkori ügyvezető által megfogalmazott küldetéssel. Minden vezető tudta mit kell csinálnia, neki személyesen és a részlegének is. Mégis ennek a pontos megfogalmazása több, mint fél évet vett igénybe.

Amikor is Zoli, az ügyvezető kimondta, hogy most megvan. És nagyon szépen kinyomtatva – természetesen minden dolgozó számára – az utolsó találkozóra el is hozta, volt pár mondata a beosztott vezetőihez. Arról beszélt, hogy ez fél év volt, de mire kihat minden egyes dolgozóra, az legalább egy év. Egy év úgy, hogy ők, a menedzsment, következetesen, és figyelmesen alkalmazzák.

Üzleti környezetben – egy szellemi mozzanat fél év. És akkor, és ott, az aktuális menedzsment egyetért minden szavával. Ha jól sikerül, és személyi változás áll be a menedzsmentbe, az új vezető már útmutatást kap, mi a feladata, mik az irányelvek. Ha pedig a szervezetbe lép be valaki – tudja, mik az elvárások felé.

Azt sejtem, Gótama Buddhának nem volt szándéka egy ilyen kézikönyv megírása, vagy a szabályzat kidolgozása. Végül is tanítani sem szándékozott. Úgy kellett Brahmának rábeszélnie.

Ha már van közösség, lassan felismerődik, hogy kellenek szabályok.

A humánus vezetési stílus szerint egy vezető, öt embert tud harmonikusan vezetni. Érdekes egybeesés, hogy Buddha első tanítványai épp öten voltak. Talán neki is meg kellett tapasztalni a vezetés mibenlétét. Végül is nem vezetőnek világosodott meg.

Egy olyan indiai környezetben, ahol a vezető határozza meg, hogy mit tekint tannak, és akkor válik guruvá, ha lesznek követői – talán szabadabban kezelik, hogy ki lehet a közösség tagja. Talán ebben sem volt Buddhának releváns tapasztalata. Nem szupermen lett, hanem tathágata.

Na de, mint vezetőhöz, biztos fordultak a közösségben felmerülő konfliktusokkal, vagy szellemi eltévelyedések kezelésével kapcsolatban. Kénytelen volt, útmutatást adni bizonyos kérdésekben. Szóban.

Később ezeket összegyűjtötték, leírták, kötelezővé tették.

Érdekes folyamat lehetett. Buddha parinirvánáját követően, a théraváda hagyomány szerint i. e. 543-542-ben összehívtak ötszáz arhatot. Szintén a théraváda hagyományban, az arhat megvilágosultat jelent. A védikus hagyományban csak érdemre méltót. A buddhista menedzsment – ez világosan látszik. Hogy Buddha tanításai, kinyilvánításai alapján készítsék el a szervezeti és működési szabályzatot.

Biztos nekik sem ment egyik napról a másikra. És hiába volt a pontos szellemi útmutatás, hisz ők még személyesen találkozhattak Buddhával, nem sikerült teljesen tökéletes vinaját alkossanak. Rá száz évre a második zsinatnak újra kellett foglalkozzon bizonyos kérdésekkel.

Valószínű Zoliék sem alkottak tökéleteset. Ha ötszáz arhat sem tud rögtön tökéleteset írni, nem is lehet elvárás.

Mindemellett érdekes, hogy egy céges könyv könnyebben elfogadható az érintettek számára – azóta nem írták át, – mint egy szellemi közösség kézikönyve, ami hihetetlen részletesen sorol fel nem megengedett dolgokat, illetve ezek kivételeit.

Azt gondolnám, egy szellemi közösségnek elég, ha a szellemi utat meghatározza. Aki csatlakozni akar, annak egyértelmű a szellemi meghatározásból eredendő útmutatások.

Zoliék nem szabályozták, hogy semmit nem lehet eltulajdonítani a cégtől. Ezt a kérdést egy nagyobb általánosabb törvény szabályozza, amibe a cég is tartozik.

Ha ennyi mindent kell szabályozni, valami olyan sejlik fel számomra, hogy aki belép a közösségbe, az általános törvények alól kikerül. Vagy akkor és ott, a világi rend és közösségi rend között nem volt egyértelmű jogharmónia.

Középiskolásként, a rendszerváltozás előtt, több nyáron dolgoztam a Pannonhalmi Főapátság régészeti feltárásán. Bent laktunk az apátság területén. Akkor 80 főben volt limitálva a bencés szerzetesek száma Magyarországon. Ez a szám a győri és a pannonhalmi rendház együttes létszáma volt. Nem lehetett mindenki szerzetes.  Kényszerűségből azok élveztek előnyt, akik teológiát végeztek, és tanárnak is tanultak.

Sokan éltek Pannonhalmán az apátságban, akik ugyan nem öltözhettek be, de azt az életet élték, amit egy laikus szerzetes élt volna, ha nem lett volna a numerus clausus. Micsoda fegyelem kellett ehhez. Bencésként élni, úgy, hogy kilátástalan volt, hogy valaha is felölthesse a szerzetesi ruhát.

Emlékszem, micsoda ünnep volt a rendszerváltozás után, mikor szinte automatikusan megszűnt a számbéli korlátozás, az első laikus szerzetesek beöltözése.

Ebből a nézőpontból szinte érthetetlen ennyi szabály a vinajában.

Persze a bencéseknek is van rendszabályuk. Érdekes, hogy vannak kivételek. Ottlétem alatt szenteltek pappá egy görögkeleti vallású szerzetest, aki pápai engedéllyel lépett a szerzetbe. Hagyományosan Szent István napján szentelik papjaikat Pannonhalmán. Őt egy héttel később, két püspök jelenlétében, az egyik görögkeleti volt, a görögkeleti liturgia alapján.

Kíváncsi lennék, ha Buddhának lenne földi helytartója, milyen kivételeket engedne a vinajában.

Ha Buddha tanításainak hatására, halálakor volt ötszáz arhat, nem túl életszerű, hogy ilyen rendszabályokat kellett meghozni. Hiszen ők egyértelműen kellett képviseljék azt a szellemiséget, melyet Buddha átadott nekik, és amitől arhattá lettek.

Valószínűleg túl gyorsan, túl nagyra nőtt a közösség.

A nagyság átka – egy cégfejlődésben ismert kifejezés. Azokra az üzleti vállalatokra vagy intézményekre használják, amelyek egyszerűen túl nagyra nőttek, és ennek eredményeként önálló életet kezdtek élni, elszakadva attól a funkciótól, illetve azoktól a céloktól, amelyek érdekében eredetileg létrehozták őket.

Talán nem merték drasztikusan alkalmazni azokat a szankciókat, melyeket meghoztak? Fontos volt a közösség számbeli tényezője? Már Buddha maga sem alkalmazta következetesen ezeket a szabályokat? Vagy a már nem őáltala vezetett közösségekben lazult a fegyelem? Felvételt nyert mindenki, aki csámcsogott, lóbálta a kezeit, és terpeszkedve ült? Esetleg már a tíz fogadalmat sem kellett túl komolyan venni?

Kérdések. Valószínű azok is maradnak.

Ahhoz, hogy világvallássá lett a buddhizmus, biztos szükséges volt a kezdetek kori gyors elterjedése. Ehhez lehet, megengedőbbnek kellett legyen, mint ahogy a kánon szólt.

Demokratikusabb.

Végül is, Európa egyetlen buddhista felsőfokú intézményében simán megfér Dobosy professzor zen buddhizmusa, Mireisz Laci misztikusabb, vagy Takács Laci káromkodós buddhizmusával.