Gyermekeim waldorf suliba járnak. A három fiú már gimis, a kiscsaj még nem.

Mivel a legnagyobbal már minden iskolai programot átéltünk egyszer – érettségi évében van – jönnek az ismétlések.

Ez az év a 11-es szólóest éve nekünk.

Ebben az évben minden 11-es választ egy dalt, és hosszú tanulás, hangszerelés, próba után előadja azt a Szólóest programjában. Persze vannak duettek, többszereplős dalok, hogy ha valaki nagyon nem mer kiállni, az se essen el a lehetőségtől.

A lényege, hogy legyen ereje kiállni. Tanulja meg, hogy a közösség megtartja, bízhat a társaiban, csak legyen része az egésznek.

És mindig remekek ezek az estek. Idén először két különálló program, tehát két est van. 90 gyerek van már az évfolyamban – három osztály.

Nekünk szülőknek ez ünnep. Látjuk, hogy milyen az, amikor öröm suliba járni. Látni, melyik gyerek, honnan indult, hova jutott.

Palival és Mónival – örökös szülőtársak – szoktunk cigizni szünetekben, most is elárultuk egymásnak, hány produkció alatt lett könnyes a szemünk. Szeretjük ezt a waldorfot. Bár néha Steinerből és az antropozófiából igencsak elegünk van.