Imádom a modern technológiák emberi eredményeit.

Olyan emberközelivé varázsolja számomra.

Szóval megyek az utcán, előttem valaki hangosan beszél – valakivel, de egyedül van. Imádom. És persze nem látszik, hogy telefonál, mert valami zsinóros megoldással csinálja.

Vagy mögöttem.

Persze szembe is szoktak jönni. Csak azt rövid ideig hallom.

És belekerülök egy beszélgetésbe. Amihez semmi közöm. De végül is lesz. Szeretem elképzelni a másikat. Hogy nézhet ki? Éppen mit csinál? Kitalálok mindig valami extrém helyzetet neki.

Én például szeretek a kádban telefonálni. Persze úgy, hogy fürdök. Hab, meg minden. Üres kádba még nem ültem be telefonálni. De ő ülhet.

Szóval nyomják a szöveget. Szeretek magamban válaszolni, mintha én lennék a másik fél. Persze én frappánsakat válaszolok. Nem is értem miért nem váltanak a válaszaimra, maradnak a sablonos szövegeiknél.

Én jól szórakozom.

Van ez a kedvenc videóm – valami hasonló.