A Marczibányi téren a festőiskolát Mohácsi András és Nádor Tibi vezette. Izgalmas volt a két mester. András a szobrász a pontosságot, Tibi a festő pedig az érzékenységet adta át nekem.

Az asztrológia meg úgy kezdődött, hogy Andrisnál voltunk és nála láttam egy tanfolyam hirdetését. Kérdeztem, ez jó-e? Ő is tőlük.

Ott is két mester volt. Mireisz Lacitól az asztrológia filozófiáját, míg Kovács Gábortól az analógiák jelentését kaptam.

Mégis a számomra legfőbb tanítást asztrológiában Andris unokabátyámtól kaptam. A teomágikus fényszögekről. Ezek olyan fényszögek, amik nem működnek maguktól. Ám ha működtetjük őket, olyan, mintha a Jóistennel beszélgetnénk.

Sokat figyeltem, hogy egyes teomágikus fényszögek mely planétákhoz kapcsolódnak az egyes képletekben. És mivel mindenkinek a saját analógia rendszere működik – felállítottam egy saját rendszert ehhez. Általában ezt nézem meg legelőször egy személy képletében. Ki is ő valójában. Hogyan nyilvánul meg, amikor a Jóistennel beszélget. A hét világhoz kapcsolódóan: apa, anyai, tündéri, angyali, hősi, isteni, vagy mesteri módon.

Egyébként Laci első, bevezető előadását jó tíz év után kaptam meg egy cd-n. Hihetetlen volt újra hallgatni. Ha akkor, megértem, amit mond, jó tíz évet spórolok. Mindent elmondott másfél órában.

Vannak ilyen másfél órák.