Az egyik legjobb nyári éjszaka a vendéglátóban.

Zárás – stand, hajnal. És egyszer csak megjelenik egy mosolygós, de fáradt csaj. Örül, hogy még van valaki. Görögországban volt. Gyerektábor. A gépe Voronyezsbe meg még két óra múlva indul csak.

Leül, meghívom egy kávéra.

Szerinte sötét a pesti éjjel, miért nem égnek a lámpák? Égnek. Kicsit elveszett. Az utolsó reptéri busszal jött be, és már két órája sétál.

Ülünk, beszélgetünk, mint két régi ismerős. Köztünk a pult.

Merre menjen? Segítek. Sétáljon ki a Duna part felé, nézze meg a Várat kivilágítva, a Lánc hidat. Visszafele már jókedvű. Kedvenc üzletét is megtalálta – Pesten is van.

Nem sietek – megvárom vele az első buszt, ami kiviszi Ferihegyre.

Tanjaval jóba lettünk. Pár év múlva jött újra Pestre. Átutazóban, de egy éjjelt itt töltött. Érte megyek a hostelbe. Hatalmas séta. Megmutatom Pestet. Mosolyog.

Azóta is rendszeresen írunk pár sort egymásnak. Tudok róla.

Szeretem, ha tudok azokról, akiket megkedveltem.

A miheztartás végett: ma Újhold van! Pontosan: reggel fél nyolckor lesz a Nyilas Újhold. Pont az Ascendensen. És még három planéta a Nyilasban. Szép lesz. 
Kezdetnek tökéletes! A Nyilas egyik analógiája a hagyomány. Ilyenkor elindíthatunk valamit, ami hagyomány lehet. Vagy csinálhatunk valami hagyományosat. Mondjuk bejglit. Lényeg, hogy mindenkinek legyen jó!
Szerintem a Nyilasban van egy kis ego. Lehetne az enyém a legvastagabb szelet.