Nóra

Nóra Vízöntő Nappal született. A Vízöntő stabil jegy és a levegő elemi energia uralja. Tehát a napi rutin, a biztonság, következetesség kapcsolódik a gondolatisággal. Ebből mi lesz? A fixa idea.

Szóval filozófus alkat.

Szeretem a Vízöntőket. Szeretem, ahogy ezeket az ideákat képviselik.

Meggyőződésem, hogy nem könnyű idealistának lenni.

Pontosan azt szeretem a Vízöntő minőségben, hogy mesterien tudnak képviselni értékeket.

Nekem több mesterem volt életemben. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni, kell hozzá az a személyes hitvallás, ami az teljesség részévé teszi.

A mesterekkel való viszony is igen érdekes. Megfigyelésem szerint majdnem mindenki átesik egy folyamaton, míg igazán elkezd tisztelni egy mestert. Az első nem nehéz, az a rajongás. Az az érzés, hogy igen ez az, de jó. Aztán jön egy szkeptikus fázis, na, ezt már nem gondolhatja komolyan, kicsit túlspilázza. Itt meg is lehet tagadni egy mestert. Aztán amikor összeáll a tudás egységgé, beérik, akkor jön a tisztelet. Ez lehet hosszú évek története. Vannak olyan szerencsések, akik sose kerülnek ki az első fázisból. Vannak olyan szerencsétlenek, akik mindig csak a második fázisig jutnak, és rengeteg megtagadott mesterük van.

Viszont van olyan mesterem, akivel írásban találkoztam. Lin-csi.

És miután ma a Heim pékségben fogok pogácsát venni reggelire – álljon itt egy tanítása:

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek. – Mondd, apát! Mi az a tanítás, amely túlmutat Buddhán és az összes pátriárkán?

- Egy szezámmagos pogácsa- felelt azon nyomban Lin-csi, aztán nagy nyugalommal fürkészte szerzetesei arcát. A hívek zavartan fészkelődtek, majd az egyik megkérdezte.

- Tréfálsz, apát?

- Nem tréfálok, ez a valóság- állította Lin-csi, majd látva a szerzetesek tanácstalanságát, így folytatta. – A szezámmagos pogácsa valóban túlmutat Buddhán és a pátriárkák minden tanításán. A szezámmagos pogácsa semmit sem szimbolizál, pogácsa csupán, talányok és magyarázatok nélkül. Nem így a tanítás, mely tökéletlen mesterek tökéletlen szavaiból áll, s az utódok örökké ezeket magyarázzák. Hívek! Ha tökéletes tanításra vágytok, nézzétek meg jól a pogácsát! Ne vesződjetek többé szent könyvek betűivel, ne kínlódjatok szikkadt agyú mesterekkel, ne erőlködjetek, ne akarjátok érteni az írást. Vessétek el az írott hagyományt, vessétek el a példát. Nem ezekben van a teljesség, a megnyugvás. A Tanítás harsogó hívság, a szezámmagos pogácsa a csendes valóság- szólt Lin-csi apát, s már sarkon fordult volna, amikor utána szólt az egyik tanítvány.

- Mester! Téged se hallgassunk ezután?

- Akik a pogácsa valóságos természetét már föltárták, kiálltak minden próbát- válaszolt az apát. – Azok felém se nézzenek többé! De akik még nem tudják, mennyire terhes minden titok, minden tudás, és akik még nem tudják, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szem szezámmagos pogácsát, azok kolostoromban megvárhatják, míg lekopik róluk a sok régi okosság. Akkor aztán ők is mehetnek tovább- válaszolt szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.