Nóra azt mondja feladta a könyvet.

Most várom.

Ezzel a könyvvel indult újra a barátságunk. Posztolta a borító tervet. Nem értettem, miért nincs gerincszöveg. Nem akartam okoskodni.

Aztán még egyszer posztolta. Megírtam.

14 éves voltam – ha jól emlékszem – mikor egy szobrász elmagyarázta, miért fontos a gerinc egy könyvnél. Attól könyv, és nem füzet. Leegyszerűsítve.

Hosszan tipográfus akartam lenni. Talán ezek miatt a mondatok miatt. Nyomdában is dolgoztam, reprodukciós üzem. Akkor még szoba méretű fényképezőgépek voltak.

Aztán elkerültem egy festőiskolába. Mohácsi András vezette. Szobrász. Egyszer csak kinyílt a képek világa. Aztán már festő akartam lenni.

Most neki is van egy könyve a szobrairól.

Hogy valakinek szobrászoktól függjön az életútja…

Beszélnem kell egy szobrásszal sürgősen.