Giant impact hypothesis.

Azt írják, hogy egy Földbe csapódó bolygóról származhatnak a földi élet hozzávalói.

Tehát volt a Föld, persze akkor nem ez volt a neve. Az biztos, hogy nem lehetett rajta élet. És volt egy bolygó, amin megvolt az élethez szükséges cucc, de minek? 

Vegyük példának a kedvenc almáspitémet. A Föld a tészta. Az alma meg azon a másik bolygón van.

Mondjuk próbálkozom az almáspitével, de nem jön össze, hiszen csak tésztám van. És akkor valaki olyan erővel vágja bele az almát a tésztába, hogy az szinte felreszelődik, és pontosan kettéválasztja a tésztát is.

Azért ez elég szerencsés pillanat.

Az biztos, ha én lennék a Föld, és nem lenne rajtam élet, eléggé becsapva érezném magam. És az a bolygó, akinek mindene megvan az élethez, de nem rajta kell legyen az élet - mennyire érezhette magát becsapódva?

Szeretem, amikor írnak ilyenekről. 

Teljes lesz egyébként.

21-én hajnal fél öt és nyolc között.

Most az a szenzáció, hogy nem lesz már az évtizedben, meg hogy nagyon közel lesz. Ez persze relatív, mert azért így sincs karnyújtásnyira. 

Kár, hogy a kínaiak gyapotja, amit a Holdra küldtek kifagyott már. Kíváncsi lennék mi történne vele holdfogyatkozáskor. 

itt pedig a teljes holdfogyatkozás:

Metrópótlóbusz.

Egy ajtónál száll fel velem egy fura férfi. Harmincas lehet. Vagy ittas, vagy fogyatékos. Nem tudom eldönteni. Ahogy lehuppan egy szabad helyre - nem, nem alkoholista. Kedves, mosolyog.

Kicsit odébb a négyes ülésben viszont tényleg egy alkoholista nő ül. Megállapíthatatlan korú. 

Pár megálló után egy apuka száll fel kisfiával. A fiúcska már pattanna is a a velem felszállt férfi mellé - az egyetlen szabad helyre. 

-Szívecském, gyere, maradjunk az ajtóban - mondja az apuka. Azért még kap egy mosolyt a kisfiú - nem az apukájától.

Ezzel egy időben a nő a négyesen elkezd valamit mondani a szembe vele ülő hölgynek. 

-Elnézést, nem hallom. Tényleg kissé motyog. Ahogy az alkoholisták szoktak.

Megismétli. A nő rázza a fejét - még mindig nem érti. 

-Le kell szálljak. És inkább áll végig egy hosszú megállót az ajtónál.

Sokan leszállnak, egy nagyobb társaság is. Lesz hely a csuklóban - szeretem, gyerekkorom óta. Pár lépéssel ott is vagyok. Nekidőlök a harmonikának. 

A csukló mögötti ajtóból két huszonéves srác száll fel, az előttiből egy lány. Ismerik egymást. Hát beállnak ők is a csuklóba, mint a legközelebbi közös pontba. A csaj eszik valamit, zacskóból. A fiúk elkezdik előző esti buliélményüket megbeszélni - persze mindez a csajnak szól. De semmi reakció.

A buli sztori hamar kifullad - váltanak egy másik bulis sztorira. A lány lassan eszik - talán valami töltött croissant - addig nem kell beszéljen. Tényleg érdektelenek a történések - nem vagányok a fiúk. A lány egyébként az, olyan szolidan, de határozottan.

A Deákon leszállok. A csaj is. Csak egy egyszerű hellót vet oda a fiúknak.

Tudom, hogy miért jött ez szembe - tíz perc alatt, három. 

Ősszel elkezdtem újra szellemi előadásokat hallgatni. Az első előadás hatalmas volt. Átütő. 

Az örök törvény.

Utána fel kellett volna álljak, elköszönni, és kész.

Én meg folytattam.

Eszem a croissant-om. Egyébként finom, amíg tart, addig nem kell megszólalnom. És ha leszállok, vehetek is még.

Sétáltam hazafelé.

És rámtört. A jókedv. 

Semmi különös okom nincs rá.

Sőt, akár még panaszkodhatnék is. Két okból kifolyólag is. Mondjuk az egyik az én saram, de azért elő tudnám adni, hogy de rossz ez így nekem. A másik - látszólag - nem az én hibám.

Csak van ez az oksági összefüggés. Szóval biztos tettem érte.

Csak már nem lehet - talán - kideríteni sem, hogy mit.

Lényeg, hogy jókedvem lett. 

Legyen Nektek is!!!!

A 76. Golden Globe-on egy lány, aki hostessként volt ott a Fiji víz delegációjában, rengeteg sztárfotóra rácsempészte magát.

Így kell ezt csinálni.

Persze rögtön világhírű lett - az akciója is.

Bízom benne, hogy saját ötlete volt.

Úgy hívják: Kelleth Cutbert. 

Én bírom az okos csajokat.

Szerintem mindenkinek vannak. És tudunk együtt élni vele. Mert a sajátunk. Rólunk szól. És amíg másnak nem okozunk vele problémát, fájdalmat, addig nincs is semmi baj.

Végül is az újévi fogadalmak erről szólnak. Megpróbáljuk megszüntetni őket.

Valószínűleg egy kritikus érték kell, amikor már eleged van a saját rossz rutinodból - akkor tudod megváltoztatni. Hogy ez összeesik-e az újévvel ez kérdéses.

Olvasom, hogy egy új szaúdi jogszabály kötelezi a bíróságokat, hogy legalább sms-ben értesítsék a nőket, akiktől elvált a férjük. Ez már állami pitiség.

Itthon is valami hasonló van. Állami pitiség. Kiderült sokaknál elérték a kritikus mennyiséget.

Igazából az a baj, hogy kihat. Bármilyen beosztásban lévő, pozícióhoz jutott, vagy felelősséggel felruházott emberek úgy érzik ez megtehető. A pitiség.

Pedig, amikor Európa legkorszerűbb gázgyárát építették - 1910-ben Óbudán - a 25 millió koronás költségvetésből megspóroltak 1,5 milliót. Ebből épült a gázgyári lakótelep, a kis Wekerle.

Az azért nem piti.

Ez Einstein relativitás elméletének része. Két egymáshoz képest mozgó megfigyelő két esemény között eltérő idő- és távolságnagyságot mér, mégis a fizikai törvények tartalmának azonosnak kell lennie - valahogy így.

Ugye, ez most 2019. A Gergely naptár szerint.

Nade, a muszlim naptár 1440-et ír. A buddhista 2563-at. Az észak-kóreai Dzsucse naptár szerint 108-ban vagyunk. És lehetne sorolni. Kínai 4715, zsidó 5779, bizánci 7527. Van ám még rengeteg. 

Az biztos, hogy az északi féltekén most tél van. Mindegy melyik naptárral számoljuk.

Annyira jó, hogy most már érzékelhetően, napról-napra, hosszabbodnak a nappali órák. 

Szeretem a szilveszteri ételeket.

A hagyomány.

Disznót, mert az előre túr. 

Lencse, mert az sok. Érme analógia talán.

Mák, hogy mákod legyen?

Na mindegy, gyermekkoromban édesanyám mindig zelleres krumplisalátát készített szilveszterre. Nagyon szerettem. Na de, mindig csak szilveszterre. Belém rögződött.

Felnőtt lettem, mire rádöbbentem, hogy bármelyik hétköznap is el lehet készíteni.

Vannak ilyen felismerések. Egyébként gyermekneveléssel kapcsolatban volt rengeteg. Hogy most pont úgy, mint az apukám - és de utáltam. 

Lényeg, hogy láttam a zöldségesnél lénarancsot - én azt veszek. Hogy sok lém legyen.

Ez a legizgalmasabb kérdés mindig.

Hogy Te vagy én, vagy bárki miért is? Csinálja, gondolja, teszi.

Észre se vesszük, hogy a válaszban a miértre - kódolva van az élet maga. Ahogy éljük. Személy szerint ki-ki.

Hiába tudjuk legbelül, hogy igazi fénylények vagyunk - itt ebben a materializálódott világban, persze hogy kötve érezzük magunkat ehhez az anyagi cucchoz. És itt teljesen egyértelműek a reakciók.

Egyébként ez a filozófia alapja. Hogy biztos van valami más is, csak azt nehéz megérteni. 

Na de hogy van az a valami más, és miért?

És hogy van az a sejtés, hogy van valami más is?

Egyébként, a gyerekek kérdik mindig ezt: miért? Meg hogy: hogy?

Ha elfogadjuk, hogy van lélekvándorlás - akkor ők közelebb vannak a köztes állapothoz, meg talán a halálhoz is, bennük sokkal élőbb lehet ez a kérdés. 

Persze vannak nagyon prózai hogyok is.

Már megint azt írják, hogy a szeretet ünnepe. 

Még nem néztem utána, hogy ezt ki, meg hogy találta ki.

És ha a szeretet ünnepe, miért nincs almáspite meg rántott sajt? Én azt szeretem. Akkor is egybeírom az almáspitét! Húzd alá! Helyesírásellenőrző1G!

Gyerekeim a mézeskrémest szeretik - készítettem is. Ha már a szeretet ünnepe. 

Meg feljött ez a videó a facen. Szeretem, hogy jókedvűek. Nem működik, hogy beágyazzam ide - kattints ide.

Nekem akkor is ez a kedvenc karácsonyim: