Amikor festek, akkor nagyon jól esik valami visszajelzés. Érzelmi.
Hogy mit vált ki másokból.
Érdekes, akik ezeket a visszajelzéseket adják, egyáltalán nem mind szakmabeli. Persze van közük a művészethez.
Imádom a reakcióikat. Nagyon fontosak nekem.
A modern kor elhozta a Messengert. Hamar jön válasz - legalább egyikőjüktől.
Olyan jó ezt tudni, hogy lesz válasz.
Szóval köszönöm Eszter, Emő, Edit, Nóra, János, Zsolt, Zoli, és a másik Zoli, Szabi, Iván!
Azon gondolkodom, hogy ki volt az a magyar popsztár, akinek sikerült fellépjen egy neves külföldi együttes előtt valami csarnokban.
Évekkel később nyilatkozta, hogy az hihetetlen élmény volt. Napokig a hatása alatt volt. Több ezer ember előtt fellépni. Aztán semmi nem volt olyan jó – és volt valami depresszív állapota is utána. Lényeg, hogy érti, miért drogoznak a popzenészek.
Szóval, nem egyszerű ez a helyzet.
Ez a tudatállapot váltásos.
Van ismerősöm, aki unalomszereknek hívja. Valószínűleg igaza is van.
Javaslom, mindenki csinálja azt, amit szeret. Minél többször. Rendszeresen.
Nóra azt mondja, milyen jó, hogy ilyen laza dolog nálam az alkotás,
Igazából az tetszik benne Nórának, hogy másra simán tudok nemet mondani.
Nade, a lazaságról.
Tozó barátom volt kint egy éve kábé, a festőiskolában. Ő függő volt. Mai napig, ha este beülünk valahova, üdítőt iszik, vagy teát.
El akart mesélni valamit, kijött.
Egy jó fél óra múlva azt mondja, le kell álljak én is az anyaggal - segít, ha kell.
Hirtelen nem értettem.
Szóval az alkotás folyamatában egy megváltozott tudatállapot keletkezik, ami kívülről úgy nézhet ki, mintha valami drogot fogyasztottam volna.
Ehhez egy exfüggőnek kellett arra járjon, és lásson munka közben.
Kellene ilyen pályaorientációs tanácsadás. Majd kidolgozzuk a részleteket Nórával.
Áhhhh. Gondoltam, vannak azok a képeim, amikkel elkezdtem ezt a csajos sorozatot. Szeretem őket.
De azóta készültek jobbak, izgalmasabbak.
Hála Hannának.
Szeretem, amikor alliterál.
Szóval, arra gondoltam, leveszem őket a feszítőkeretről, és feszítek új vásznakat. És akkor tényleg, úgy komolyan, olaj-vászon.
De nem tetszenek a méretek. Túl szélesek. Mondjuk úgy tíz centivel.
És akkor rájöttem, ezért sem sikerült őket annyira jól megoldjam. Mert a képek mérete nem volt jó a témához.
Szóval, ma nem festek feszített vászonra.
Visszatérve az alliterációra. A h - annyira Hold jellegű hangzó. Nem azért, mert a Hold is h-val van. Hanem a karaktere miatt. Olyan anyai. De azért van benne az az anyai muszájtatás is. Egyébként a hétfői is a Hold analógiái közé tartozik.
Hajrá hétfő!
Büszkén meséli, hogy jól megvannak. Jó vele beszélgetni. Mármint a pirosruhás csajjal.
Mert Geri mindig ugyanazokat a sztorikat mondja. Azért néha ki lehet zökkenteni.
Remélem a lánynak sikerül.
Fanninak hívják. És Egerben van. Geri nem ment utána, mert…. – szóval volt kifogása. Hogy jön haza reggelre.
Én, ha odalennék egy pirosruhásért, biztos elmentem volna Egerbe utána.
Lehet Egerrel van baja.
eGeri
Berénynek is bejött - 85x67 centiméteren.
Fájdalmasan szép csajok.
Persze mindenkinek más ez a kategória.
De vannak.
Általában kamaszkorban mindig van egy ilyen. Égetően fájdalmas.
Ez olyankor megoldhatatlan.
Persze ez később ez megváltozik. Nem olyan királylányos a fájdalmasan szép csaj már.
Egyáltalán, jó, ha lesz még egy ilyen - vagy több ilyen még.
Meg a hozzáállás is változik - szerencsére.
Szóval, jó, hogy vannak ezek a csajok - a fájdalmasan szépek. A Vénuszok.
Ha valamelyik művészeti ágban jó valaki, akkor a többiben is?
Valószínűleg nem. De mondjuk megérzi a másik művészeti ágban alkotó tehetségét - ez szerintem, nagyjából igaz. Vagy legalábbis annak kellene legyen. Persze kattog az agyam, és van olyan, aki a sajátjában sem látja a másik tehetségét. Ilyen is van.
Lényeg, hogy a tehetség - szerintem - szaglik, és érezhető.
De, hogy, másban is? Biztos igen. Csak nincs meg a szakmai háttér - általában. Ettől még születhetnek jó művek más műfajban, hiszen a hajlam megvan.
Andis unokabátyám is szokott festeni. Én például ezt szeretem: Kecskében bízó kutyaember.
A címe mindenképp jó.
Mutatott olyat is, ami kevésbé jó. Persze lehet az neki jobban tetszik.
Kíváncsi lennék, ő mit szólna, ha írnék egy pop slágert. Tamtarammtarammdamdarammdadammdumdum. Jó mi? Biztos megdicsérne. Nem olyan, aki elveszi a kedvét a másiknak. Szeretem, hogy van. Fessél tovább Andris.
A gyerekek tükörképek.
Mondja. És rögtön hoz is rá példát. Hogyan ekézik. Néha.
Igen ez is igaz.
Ezt is tanítják.
Szóval jók a gyerekek.
Mi Nórával és Zolival csak ajánlani tudjuk - hogy legyenek, ha lehet mindenkinek.
