Kislányom eltörte az egyik lábujját. De, éves munka előadás volt. Hát ülve.

Na de, nekik alsóban volt egy mesefotelük. Az osztálytanító abból mesélt nekik. Most ezt kapta meg az előadáshoz. Ha már a meséről mesélt.

Villany Leó a szekrényben lakik.  A pólók mögött, meg néha a pólókon. Nem csoda, hogy anya mindig kérdi, miért ilyen gyűröttek, mikor ő mindig szépen összehajtva teszi be őket.

Azt se értem, hol van napközben, hogy tud elbújni. Egy biztos, mikor anya és apa kimennek az esti puszi után, ő már kint is van a szekrényből, és az ágyunk szélére ül.

Van, mikor ő mondja mi lesz, van, mikor kérdezi, hogy mi legyen. Nem csoda hogy reggel álmosan ébredünk, és alig bírunk felkelteni!

De ne szaladjunk ennyire előre!

Nem is meséltem, hogy került egyáltalán a szekrénybe.

Az egész úgy kezdődőt, hogy apa tönkre tette a szekrény ajtaját, így hát új szekrény kellett.

És miután megvettük a tökéleteset, pár nappal később meg is hozták, és betették a szobánkba.

Este apa mindenkinek adott egy puszit és azt mondta Villany Leó! És mikor kiment a szekrényajtó nyílni kezdet, és egy oroszlán bujt ki. Leült az ágyam szélére.

Sziasztok, a nevem V…

Félbeszakítottam. Más is látja vagy csak én?

Mi is látjuk mondták a tesóim.

Újra elkezdte a nevem V…  Ám, én megint beleszóltam, te tudsz beszélni? A választ persze tudtam, de nem bírtam ki, hogy ne kérdezem meg.

Te jó ég üvöltöttem! Ez beszél. A tesóimat is meglepte nem is szóltak egy szót sem, persze nekem be nem állt a szám, teljesen ki voltam akadva. Még ilyet nem láttam, ilyen egyáltalán létezik? Ez nem lehetséges ugye?  Még rengeteg kérdésem volt. Bele is kezdtem. Ki vagy te? Hogy kerültél a szekrénybe? És mi miért nem vettük észre, hogy a szekrényben vagy?

Kisasszony. Szólt kedvesen. Mielőtt újabb kérdéseket tenne fel, válaszolhatok az előzőkre?

Persze, egyébként a nevem Mira, ők meg a tesóim, Iván, Vince, és Barna. Na, szóval várom a válaszokat!

 A nevem Villany Leó. És úgy kerültem ebbe a szekrénybe, hogy itt lakott a nagyanyám, én örököltem a szekrényt. Eddig azért nem láttatok, mert senki nem hívott. Ám ma este apukátok azt mondta Villany Leó.

Szóval mostantól minden este ki fogsz jönni hozzánk?

Nem annál sokkal jobb, de azt majd holnap este megmutatom nektek. 

Másnap a gyerekek fáradtan ébredtek, mert este sokáig tartott a beszélgetés. Mázli, hogy szombat volt! Ám aznap reggel nem voltunk benne biztosak, hogy ez megtörtént-e vagy sem. Este már nagyon izgatottak voltunk. Ha ma este Villany Leó kiugrik a szekrényből, akkor a tegnapit nem csak álmodtuk. Este jött apa, adott puszit és mondta, hogy Villany Leó, és kiment. Pár másodperc néma csend, majd hírtelen Villany Leó kiugrott a szekrényből.

Sziasztok, készen álltok a kalandra?

Persze válaszoltuk.

Majd Villany Leó csettintet egyet, mire hirtelen mindannyian összezsugorodtunk, és ott termett mellettünk egy lebegő autó.

Ez a csoda járgány mondta Villany Leó. Beszálltunk és elindultunk a lámpa felé.

Miért megyünk a lámpa felé?

Ne parázz, szólt rám Vince.

Egyre csak közeledtünk a lámpa felé, becsuktam a szemem és mire kinyitottam már az utcán voltunk. Egy kis idő után meg is érkeztünk az Üdítők Városába.

 Üdítő Város, erről még soha nem halottam, mondta Vince Villany Leónak.

Még, egy ember sem halott róla. Menjünk be!

Villany Leó bement az egyik házba, nem tudtuk, hogy utána menjünk- e. Aztán kinézett az ajtón nem jöttök?

De válaszolta Iván és bementünk.

Gyerekek, ő itt a barátom Melvin. Ő fog minket körbevezetni.

Én nagyon izgatott voltam, ahogy a fiúk is. Meg sem tudom mondani hány féle üdítőt kóstoltunk, a végére már mindenki úgy érezte, hogy egy korty sem megy le a torkán. Azonban Villany Leó kihívta a Vincét ivó versenyre, mindketten kaptak három pohár üdítőt és én számoltam 1-2-3 rajt! Mi csak néztük, ahogy fogynak az italok. Majd Vince felüvöltött, kész! Villany Leó még megitta a maradék üdítőt, ami maradt, és leült egy székre, zubogni kezdett a hasa, majd hirtelen akkorát böfögött, hogy leeset a székről. Miután kellően kinevettük magunkat, elköszöntünk Melvintöl, és beszálltunk a csoda járgányba és elindultunk haza. Egy kis idő után szinte már majdnem elaludtam. De haza értünk, és én úgy dőltem be az ágyba, mint Villany Leó a szekrénybe.