Szóval, van a buddhistáknál a Hármas Kosár – Tipitaka. Ez a théraváda buddhizmus páli nyelvű szent iratainak gyűjteménye.

A három kosár a következő:

Szutta-pitaka, a prédikációk kosara, ami Buddha beszédeit tartalmazza;

Vinaja-pitaka, a fegyelem kosara, ami a szerzetesi élet szabályainak gyűjteménye;

Abhidhamma-pitaka, a hittételek kosara, ami dogmatikai fejtegetéseket, meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény – végülis buddhista filozófia.

Az Abhidhammában nagyon érdekes megfigyelések is vannak. Olyanok, melyeket nem egyszerű szemlélődés, hanem elmélyült, koncentrált figyelemmel lehet csak elérni. Valószínűleg olyan hihetetlen meditációs gyakorlat van mögötte, amit egy városi buddhista el se tud képzelni.

A tudatot aktív és passzív tudatpillanatokra osztják. Ezek váltogatják egymást. Minden aktív tudatfolyamat után a tudat visszaesik a passzív állapotba.

Persze itt nem olyan pillanatokról beszélünk, mint hétköznapi szinten.

Példaként egy teljes aktív tudatfolyamat így néz ki, mondjuk egy pöttyös labdával:

felfigyelés – megjelenik a labda a látás tudatkapujában – első pillanat;

látás – a látás tudatmozzanata, ami egy érzet-adat tapasztalás – második pillanat;

befogadás, vizsgálás, meghatározás – e három tudatmozzanat után már tudjuk, hogy ez egy pöttyös labda – harmadik-ötödik pillanat;

indíttatás – hogy mi lesz ezzel a lasztival – itt felmerülnek üdvös, vagy káros tudatmozzanatok, etikai kérdések – visszarúgom, vagy kilukasztom – tehát a karma szempontjából igen izgalmas pillanatok – ugyanis ez – különböző iskolák szerint – 5-7 pillanatból áll – hatodik-tizenkettedik pillanat;

rögzítés – ezzel zárul a teljes megismerési folyamat – tizenharmadik és tizennegyedik pillanat.

Majd a tudat azonnal passzív tudatállapotba vált. Míg újabb inger nem éri el valamelyik érzékkaput.

Így látható, ezek a pillanatok hihetetlen gyorsak.

Olyannyira, hogy amíg olvasod ezt, és elgondolkodtál egy szaván is az olvasottaknak, vagy felnéztél, minimum egyszer a tudat visszahúzódott a passzív állapotába.

Izgalmas lehet annyira lelassítani a tudatot – valami igen mély meditációban – hogy ezeket a pillanatokat elkülönítsük egymástól.

Ami aztán ezt igazán érdekessé teszi, hogy az Abhidhamma szerint, az utolsó aktív tudatmozzanat az életünkben, befolyásolja az elkövetkező születésünk.

Na ezért gyakorolnak, meditálnak annyit a buddhisták, hogy az a pillanat a lehető legtudatosabb lehessen.

És tessék - itt van Kemény Péter MyMonk SeriA-jából egy szerzetes példának. (Már volt egy a Függő keletkezésnél.)