Az egybegyűltek

Buddha - 1

nagy szerzetes - 12 000

gyakorló és nem gyakorló személyek - 2 000

mahászattva bódhiszattva - 80 000

Sakra Dévánámindra - 1

ég fia - 20 000

nága király - 8

nága királyok kísérői - 100 000

kimnara király - 4

kimnara királyok kísérői - 100 000

gandharva király - 4

gandharva királyok kísérői - 100 000

aszura király - 4

aszura királyok kísérői - 100 000

garuda király - 4

garuda király kísérői - 100 000

Adzsátasatru király - 1

Adzsátasatru király kísérői - 100 000

Összes megjelent érző lény - 714 027

Az egybegyűltek térigény

Amennyiben szó szerint vesszük a szútra szavait 714 027 érző lény jelent meg erre a jeles alkalomra. Ekkora tömeg mozgása, területi igénye fontos tényező. Magyarországon 1938-ban a templomok esetében a férőhely kiszámításánál 0,5 m2/ülőhely/főt az oltár előtt 2-3 m-es sávban állóhelyenként 0,25 m2/főt a többi részben átlagban 1 m2-re 3 hívőt számítottak. Fruin J.J. kutatásában a személyi tér négy osztályát határozta meg sorban álló vagy várakozó emberek esetén:

- mozgási zóna: az emberek könnyedén el tudnak haladni egymás között egymás zavarása nélkül a személyeknek rendelkezésre álló terület legalább 1,2 m2 azaz 0,8 személy/m2,

- személyes komfort zóna: az emberek el tudnak haladni még egymás között kisebb zavarással az embereknek rendelkezésre álló terület legalább 0,9 m2 azaz 1,1 személy/m2,

- érintésmentes zóna: az emberek nem tudnak egymás között zavarás mentesen elhaladni a személyeknek rendelkezésre álló terület legalább 0,7 m2 azaz 1,4 személy/m2,

- érintéses zóna: az emberek nem tudnak egymás között elhaladni az embereknek rendelkezésre álló terület legalább 0,33 m2 azaz 3 személy/m2.

Amennyiben ezeket az adatokat alkalmazzuk az egybegyűlt érző lényekre, megállapítható, hogy a Lótusz Szútrát hallgatók kényelmesen és biztonságosan elfértek egy Margit-sziget méretű helyen.

Ha ma lenne a Lótusz Szútra kinyilatkoztatása

A 21. században sokkal bonyolultabb lenne egy ilyen rendezvény biztonságos lebonyolítása. Területfoglalási engedély az önkormányzattól. Amennyiben hangosítva lenne, akkor arra is szükséges engedély. Sőt ekkora helyen 50 méterenként egy hangszórótoronyra lenne szükség – ezekhez pedig hangkésleltetés, hogy egyszerre szóljon mindenhol. Biztonsági szolgálat, esetleg kerítés, színpad, mosdók, egészségügyi pontok, mentőszolgálat. Menekítési terv. Valószínű zónákra kellene osztani a hallgatóságot, a zónák között pedig közlekedő folyosókat hagyni, hogyha valaki rosszul lesz, könnyen ki lehessen emelni a tömegből. A zónákra való felosztás azért is fontos lehet, mert aki ofidiofóbiában szenved, nem biztos, hogy szívesen tartózkodik a nágákkal egy zónában. Mindemellett a környezetvédelmi szabályokra is figyelni kell. A Lótusz szútrát olvasva felmerül még a kérdés, hogy a később érkezők beengedhetőek-e a rendezvényre, vagy veszélyeztetik a már jelenlévők épségét. Szerencsénkre, erre nem szükséges feleljünk, mivel valószínűsíthető a Lótusz szútra kinyilatkoztatása idejében, nem volt ennyi törvényi kötelezettség egy ilyen eseményhez kötve.

Jó napom van

Mindemellett a 21. század új lehetőségeket is megnyit, hogy mit is lehet kezdeni egy ilyen számmal. Jelen esetben a 714027-tel. A legegyszerűbb válasz, hogy üssük be a Google-ba. Ennek az internetes keresőnek van egy „Jó napom van” funkciója, amely a legrelevánsabb keresési eredmény internetes oldalát nyitja meg rögtön.

Hitachi (HiKOKI) Gyorstokmány földfúróhoz (714027).

A Hitachi japán. A mai modern Japán legnépszerűbb buddhista iskolái a Tiszta Föld, a nicsiren, a singon és a zen buddhizmus.

És máris a mahajana tűnik elő.

Lehet ez véletlen?

Ha továbbmegyünk ezen az úton, képzeletünkben feltűnhet az a kép is, hogy egy fúró a tengelye körüli forgó mozgással egy kereket is meghajthat. És a következő kép már A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd.

Itt persze felmerül a kérdés, hogy hányszor is kell megforgatni a Tan kerekét. A théraváda szerint csak egyetlen, egységes Dharma létezik, amely a Tripitakában van lefektetve. A mahajana és vadzsrajána szerint Buddha a befogadó képességeitől függően más és más Dharmát hirdetett. A mahájána iskolák a buddhista tanításokat különböző, egymást követő fejlődési szintekbe sorolják. Ezeket a stádiumokat nevezik a Tankerék fordulatainak – dharmacsakra-pravartana. A buddhisták egyetértenek abban, hogy az számít a legelső fordulatnak, amimkor Buddha az öt aszkétát tanította. A théraváda buddhizmusban csupán ez az egy Tankerék fordulat létezik. Nem tekintik fordulatnak a későbbi buddhista tan fejlődéseit, amelyek nem szerepelnek a páli kánonban. Más buddhista iskolák, mint a mahájána vagy a vadzsrajána több fordulatot is elismernek. Ezek pontos meghatározása azonban különbözik. Az egyiknél a dharmacsakra első fordulata a Buddha eredeti tanítását jelenti, elsősorban a négy nemes igazságot. A második fordulat a Bölcsesség tökéletesítésének szútráját jelenti, amely a mahájána buddhizmus egyik szentirata. A harmadik fordulat jelképezi a Mahavairokana szútrát a tantrikus buddhizmus egyik alapszövegét. Más iskoláknál a dharmacsakra második fordulata az Abhidharma, a harmadik a mahájána Bölcsesség tökéletesítése szútrák és a negyedikbe tartoznak a Jogacsára szútrák és a Tathágata-garbha szútrák.

Egy motoros fúróval, mint amihez például a 714027-es számú földfúró gyorstokmány is tartozik, pontosan egy teljes fordulatot, vagy akár kettőt, vagy többet – lényeg a pontos – leírni nem kis koncentrációt jelenthet. Talán ma nem is az a fontos, hogy hányszor fordult meg a Tankerék, hanem az, hogy a mai napig forog.  Akiknek pedig a konkrét fordulatok számítanak – hagyjuk meg nekik ennek az örömét.

A fúró

Amennyiben most már biztosak vagyunk abban, hogy a Google keresés eredménye nem volt véletlen, a fúrónak meg kell jelenjen más fontos buddhista szövegekben is. Maradjunk a 21. században, 2012 és 2015 között, a Buddhista Egyetemek Nemzetközi Szervezetének megbízásából, egy nemzetközi munkacsoport, egy buddhista szöveggyűjteményt szerkesztett, mely a három nagy buddhista hagyomány, théraváda, mahájána, vadzsrajána szövegrészleteit válogatta és fordította angolra. Ennek eredménye lett a Common Buddhist Text: Guidance and Insight from the Buddha, Mahachulalongkorn-rajavidyalaya University Press, Ayutthaya, Thailand, 2017. Megjelenik-e a fúró, vagyis ennek angol megfelelője a drill, ebben a szöveggyűjteményben?

És valóban megjelenik – egyetlen egy helyen, a Majjhima-nikāya, Mahā-saccaka szuttában. Egy példázatban, amit a páli fordító csoport szó szerint fordít: fire-drill – tűzfúró.

„Mondjuk, van egy vízbe dobott, nedves, nyálkás fadarab. Aztán jön egy ember, tűzfúró pálcával a kezében, hogy tüzet gyújtson és meleget csináljon. Mit gondolsz, az az ember vajon tud majd tüzet gyújtani és meleget csinálni, ha ezt a vízbe dobott nedves, nyálkás fadarabot a tűzfúró pálca forgatásával dörzsöli?”

Tehát tűzfúró pálca. Ez az az alkalmatosság, melyet két tenyerünk között pörgetve olyan hőt tudunk termelni, mely először felizzik egy száraz fán, majd lángra is kap.

Vissza is tértünk a tengely körüli forgáshoz. Így felmerülhet az a kérdés, hogy akik megforgatták a Tan kerekét Buddha után újból, nem azért tették-e, mert számukra a Tan kerekének forgása már nem adott lángot, esetleg már parazsat se.

Ahhoz, hogy ezt a gondolati játékot az egybegyűltekhez visszavezessük, még egy apró momentumra van szükségünk. Az angol fire drill kifejezés a következő jelentéssel bír: tűzriadó. Az 1995-ben alapított digitális könyvtárban, a JSTORE-ban a legrégebbi cikk, amiben feltűnik ez a kifejezés 1897-ből származik. Hogyan lehet, hogy ugyanaz a kifejezés jelentheti a tűz csiholására alkalmas pálcát, és a 19. század végére egy kiürítési terve nevét – ez talán a dolgok kétarcúságára mutat rá. Lényeg, hogy visszatértünk az egybegyűltekhez, és a rájuk irányuló figyelemhez, mely a biztonságukat szolgálja.

Szabályok

Azt sejtem, hogy Buddhában fel sem merült, tán soha sem, hogy az egybegyűlteket bármi féle szabályzattal kéne kordonok közé terelni, míg valamelyik példabeszédét, vagy kinyilatkoztatását hallgatják. Mégis van Vinaja. Ha az egybegyűltek betartják ezeket a magaviseleti szabályzatokat, valóban nem kell egy-egy eseményre külön szabályokat felállítani.

Két kérdés merült fel bennem.

Kellenek-e szabályok?

Kellenek-e változások?

A szabályok jók, keretet adnak. A változások viszont pont meglévő szabályokat rúgnak fel esetleg.

Léteznek-e olyan szabályok, amikhez hűek maradunk, mindamellett, hogy változtatunk?

A buddhizmus irányzatai tudnak egymás mellett élni úgy, hogy az egyik elfogadja a változást, a másik nem. A théravádinok a Tan kerekének egy megforgatását tartják irányadónak, míg a mahajána minimum kettőt tart számon. Mégis mindketten buddhisták. Szükséges, hogy legyen valami tehát, ami belülről ugyanaz. Talán ez a buddhizmus.

Milyen jó, hogy van, aki tartja az eredeti szabályokat, és milyen jó, hogy vannak olyanok, akik az esetleg számukra kiüresedett szabályok helyére újakat mernek állítani. Van, aki elmerészkedik a nágák birodalmába eddig nem ismert szútrákat felfedezni.

A megélés egyén függő. Mindkettőhöz kell kitartás és bátorság.

Talán az a lényeg, hogy ha valami nem működik számunkra – merjünk keresni, és merjünk változtatni. Ami nem nekünk szól, merjük otthagyni, és megkeresni azt, ami hozzánk szól – még ha látszólag veszélyes helyen is kell keressük.

És ha – megismerve magunkat – belátjuk, hogy a mersz, a bátorság nem a mi kenyerünk, legyen legalább egy menekülési tervünk.