Arra lettem figyelmes, hogy egészen jóban vagyok magammal.

Közben, valamiért, pont mostanság, sokan panaszkodtak - nekem. Nem szeretem már. Mármint, hogy mondják - nekem. Nincs közöm hozzá. Igyekszem hamar leállítani. Persze van olyan barátom, akinek érdekel a problémája, átérzem, együtt érzek. Ha kéri, még tanácsot is adok - ha már kéret. 

Szóval, azt érzem ezekből a panaszokból, hogy bizony nincsenek kibékülve magukkal. Bajuk van. Mással meg minek lenne bajod, úgyse tudsz változtatni rajta. Csak magadon.

Azt gondolom, ha jóban vagy magaddal, minden olyan természetes lesz. Nem lesz lényeges sok apróság. 

És azt hiszem, ha jóban vagy magaddal, mindegy, hogy kivel, meg hogyan élsz. 

Egyébként Buddha szerint a szenvedések egyike, a nem szeretettel együtt levés. Van ahol kellemetlennek fordítják - a·p·piyehi sampayogo dukkho - ki hogy szeretné. 

Hát, ha magadat nem szereted, és magaddal kell legyél - az aztán tényleg szenvedés.