„Mert gyűlöletet sohasem szüntet meg másik gyűlölet.

Örök törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.”

Vekerdi József fordítása

„Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény.”

Oborny Beáta, Szendrő Csaba fordítása

„A gyűlöletet sohasem

szünteti meg gyűlölet,

csak a szeretet. –

Ez az örökkévaló Törvény.”

Fórizs László fordítása

A Dhammapada 5. verse

Az örökkévaló Törvény – avagy visszajutunk-e az egységbe?

Tételezzük fel, hogy az örök törvény maga a mindenség.

Keresztény kultúrkörünkben az egy, és az örök szinonimaként szerepel.   

Így az örök törvény az egység megfogalmazása.

Viszont ez az egység egy kettősséggel, egy ellentétpárral fogalmazódik meg. A gyűlölet áll szemben a nem gyűlölettel, avagy a szeretettel.

Hogy lehet ez?

A Tao Te King azt írja Weörös Sándor fordításában:

„Az út szülte az egyet,

az egy a kettőt,

a kettő a hármat,

a három valamennyi létezőt,

mind tartalmazza a hímet és a nőt,

s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.”

Mi meg itt vagyunk ebben a valamennyi létező világában. A sokaságban.

Ha elindulunk, hogy ebből a sokaságból visszajussunk az egységbe, az utolsó előtti lépés a kettősség lesz.

Talán ezért.

Ez az, ami még értelmezhető a valamennyi létező szintjén.

Valószínű, hogy az egységet ebből a sokaságból nem tudjuk megfogalmazni. Csak így.

Olyan rég volt talán már ez az egység, azok a szavaink is kikoptak, amivel le tudtuk írni. Vagy egyszerűen már értelmüket vesztették.

Szó szerint gyűlölet-nem gyűlölet. A fordítók mégis jobban szeretik a szeretet szót alkalmazni.

Szerintem igazuk van.

A nem gyűlölet olyan passzív dolog. A szeretet aktív. Megjelenik benne az ÉN.

Ha kimondom, hogy ÉN szeretem, akkor máris megjelenik a többi én. ÉN IS, ÉN IS, ÉN IS.

Ne feledjük, a kettősség szintjén állunk. Itt minden kiéleződik. Az ÉN IS-nek rögtön megteremtődik az ellentétpárja. Ha az ÉN IS az állítás, ennek a tagadása a TE NEM.

Hogy jutunk ebből a – mondhatni óvódás – szembenállásból az egységhez?

Hogy lesz ebből egy, és örök?

Hol van az a „láthatatlan lehelet?

Hogy látjuk meg, hogy ez csak egyben igaz?

Talán így:

ÉNISTENEM.