Van.

Abban a nagy havazásban, ami most nincs – emlékszem, mi még végzős gimisek voltunk.

Akkor még volt párttitkár minden intézményben. Tehát nálunk is volt. A Csirke. Na, ő elintézte, hogy a gimnázium diákjai segítsenek a hótakarításban. Várható volt, hogy a negyedik ef osztály fiúi mennek is. Belvárosi gimi. A Bem rakparton vettük fel a hólapátokat, majd kikísértek bennünket a Váci utcába, hogy na ott – de csak középen, mert a házak mellett azt a házfelügyelőknek kell.

Házfelügyelő. Szerintem már nincs is ilyen pozíció a munkaerőpiacon. Már akkor is baj volt vele. Kevés volt. Voltak tömbházfelügyelők.

Az Szabadsajtótól a Vörösmarty térig – ezt mondták. A Régipostáig már nem jutottunk el. A házfelügyelők meglátták a lehetőséget, és igénybe vették hamarjában alakított bérmunka-szolgáltatásunk. Az ártárgyalások gyorsak voltak, a fizetőeszközök a forint és alkohol volt.

Végül hamar összegyűlt annyi pénz, hogy ne a hidegben kelljen igyunk. Éreztük, hogy nem lesz hosszútávú a piac, ezért hamar kívántuk a nyereséget realizálni.

Szóval elindultunk a Grinczing borozó felé. Melegben mennyivel jobban esett az ital.

A meleg és az alkohol, amihez azért még csak gyakoroltunk hozzászokni, hamar meghozta azt a döntést, hogy maradunk. Persze valamikor vissza kéne menni a suliba a cuccokért. És mi legyen a lapátokkal? Csak vissza kéne vinni. Vigyük be a suliba, majd megoldódik.

Az élet a nagy lapátkérdést úgy oldotta meg, hogy amint kiléptünk a borozóból, egy autótulajdonos kérte a segítségünk, hogy ha már ennyi lapát, akkor ki kéne az ő autóját. Sajnos addigra a lapátokban semmi erő nem volt már. Akkor nem adtok el nekem egyet? A suliig az összes lapátot sikerült értékesítsük.

Másnap nem kérték a segítségét a belvárosi ifjúságnak. Mondjuk, nem is jártunk a Pilvaxba. És nem is Szendrey Júlia volt a kerületi párttitkár. És azóta sincs Petőfi FC a Vörösmartyn. 

Ennek Galambos úr örülhet a legjobban - de ez egy másik történet.