Vannak olyan örökké féle filmek. Mindig ugyanazt jelentik. Meg vannak ilyen könyvek is. Érdekes színdarabok nincsenek – illetve vannak, csak könyv formában.

Nekem a könyvek inkább a szellemiség. A film meg érzelem.

A szerelmes filmek. Amik megérintenek – hirtelen kortalanok lesznek. Úgy látszik ez mindig ugyanaz. Bármikor meg tudom nézni őket. Vannak kedvenc jeleneteim. Néha szomorúak is.

Nem biztos, hogy a legnagyobb filmélményeim. Persze a Joe Wright féle, Keira Knightley-s Büszkeség és balítélet az annyira szép film is egyben. A képek benne.

De elég, ha a sztori jó. Szól hozzám. Megtörtént. Átérzem.

Remélem Hanna filmje is ilyen lesz.

Nóra szerint legyen Iván a fiúfőhős.

Hanna és Iván. Címnek sem rossz. Egyszerű, van súlya, de azért könnyed. Tetszik tényleg.

Remélem nem lesz benne semmi szomorú.

Rendezhetné Szabi. Annyira ugyanúgy gondolkodik, csak szépen le is tudja írni. Pontosan tudom, mire gondol. Remélem ő is így van az én képeimmel. Bár, ha nem, az se baj. Nekem így is fontos.

Hát jó most fogjunk mindketten

Egy krétát

És csukott szemmel rajzoljunk az aszfaltra

Egy jó nagy kört

Így ni

Na látod ezt a metszetet ezt a közös halmazt itt?

Ezekbe lesznek azok a limlomok

Amiket egyszerre hasítottunk ki

Magunkból és egymásból.

Ha elbizonytalanodsz

Csak gyere ide vissza

Itt biztosan ott az a kacat

Amire épp szükséged lesz akkor