Amikor elkezdődött hazánkban a whisky kultúra – lássuk be nem sokat tudtunk róla. Johnnie Walker, Ballentines, Chivas Regal. Mindhárom kevert – blended és skót.

A kevert whisky úgy készül, hogy különböző gabonákból lepárolt italokat kevernek – egyszerűsítve.

Na és ezeket ittuk kólával. Pedig az egy másik whiskey kultúra. A bourbon.

Ha nem keverik, az single malt. Glenfiddich.

És vannak írek. Mondjuk a Jameson.

Az ír whiskey a nagy durranást az ír kávéval kezdte. Mint minden italnak, ami híres lesz, van egy története, ami a homályba vész. Az írek azt állítják, hogy az ír kávé 1943-ban született, Írországban, a Shannon repülőtér utasellátójában. Egy különösen viharos napon, egy, az Államokba tartó gépnek vissza kellett fordulnia. Az utasok különösen átfagyva, és némi ijedtséggel érkeztek a kantinba, ahol Joe Sheridan, a konyhafőnök, látva a helyzetet, a tettek mezejére lépett, készített valamit, ami forró is, serkentő is, melegít és ellazít egyben. Whiskey-t töltött kávéba, vagy éppen fordítva, ki tudja ezt már, az biztos, hogy a kávé forrósága, a koffein, a whiskey alkoholtartalma kiváló gyógyszer volt az átfagyás és a félelem ellen. Az egyik utas megkérdezte, hogy a kávé brazil-e. „Nem, ez ír kávé” válaszolta Sheridan, így nevet is adva ennek az italnak.

San Fransisco-i ír bárosok állítják, hogy igazából ők találták ki ezt az italt, az írek pedig ragaszkodnak a történethez, és állítják, hogy San Fransiscoban csak 1952 óta létezik az irish coffee.

Végül is mindegy. Azt tudjuk, hogy a Jamesont 1968-ig nem is palackozták. Hordókban adták el más palackozóknak. Még az is elképzelhető, hogy a 70-es évek elején palackozott kevert skótokban is volt.

Szóval, valami marketing zseni – de tényleg – újraélesztette az ír kávét. A kehely alakú, alul füles pohárral. És azóta minden bárban van ír whiskey.

Tehát a recept: legyen egy italod, találj ki ezzel valami izgalmas kevert italt, gyárts hozzá egy jó sztorit.