Valamit vinni akartam Nórának. Legegyszerűbb egy rajz. Van belőle mindig otthon.

Két párnás két poharas kompozíció – baj nem lehet belőle. Két gyerekes pároknak zseniális. Mindig ezt a négyest látják bele. Már megszoktam. Én meg kompozícióban gondolkodom, tónus meg szín harmóniákon – engedjük el.

Egyébként, ha viszel egy 70x70 cm-es rajzot ajándékba, és látszik, hogy az rajz, mindenkit érdekelni kezd. Már az utcán próbálnak belelesni a tekercsbe.

Aztán Laura a Factoryban, majd a remek bártenderünk a Farmon. Laura megnézhette, ott nézte meg Nóra is. Farmtendernek esélye se volt.

Nóra első kérdése: ez 2015-ös? Úgy kérdezte, mintha január elején lecserélte volna az összes régi képét újra.

Szóval 2015-ben egy Anna nevezetű lány inspirált – izgalmas sztori – sose találkoztunk személyesen. Most meg Hanna a főszereplője a filmnek, ugye vele se. Úgyhogy Nórának átírtam a címét – Hanna körök.

Több ilyen régi dolog jött fel. Persze nem szó szerint. Mert se nagypapa írógépe, se nagymama brossa. Döntések. És ezek folyományai, meg kérdések, hogy akkor az jó volt-e?

Nóra is döntött. Egy közepes méretű szürke válltáskája volt. Remélem hosszan válogatott, melyikkel jöjjön.