Szeretek apa lenni.
Jó foglalkozás - egyébként.
Iván edzőtáborból hazajövet rámírt. Nem volt ideje jegyet venni a vonatara. Hévhez szokott - hogy ott a kalauztól tud. Hát a Mávnál nincs ilyen. Megbüntették. És a fülhallgatóját is elhagyta, mert kilyukadt a zsebe.
Összeszedtem magam, kimentem elé. Vettem egy új fülest.
Éreztem, hogy most kellek, mint apa.
Jó volt látni a mosolyát.
Találtam egy képet róla sok-sok évvel ezelőttről, azóta is így mosolyog.
Valami ilyen címe volt a könyvnek, amit a srác tartott a kezében. Vagy rendkívül sikeres - nem emlékszem pontosan.
A 72-es trolin.
Trendin volt felöltözve. Vászonnaci - kötős, raj póló és nagy óra, még egy hetyke kis szalmakalapja is volt, meg flip-flop papucs. Láthatóan élvezte, hogy rajul néz ki. Na ő tartotta a kezében a könyvet. A csaja morcos volt, valamiben nem értettek egyet. A srác fölényesen és lekezelően beszélgetett vele. Lehet, már olvasta a könyv egy részét. Talán a magabiztosságról. Ott még nem tartott, hogy szeresd a csajod.
Na és akkor, felszállt egy kiscsaj. Olyan 3-4 éves forma lehetett. Sárga ruci, rózsaszín gumicsizma, valamint egy rózsaszín úszószemüveg a homlokára tolva. Jóval lemaradva utána az édesanyja hozta a kis bicaját. Két megálló múlva leszálltak. A kiscsaj felpattant a bicajra, a mamája próbált vele lépést tartani. Jó látvány volt - és olyan igazi gyermeki. Tűző napon, a városban, gumicsizma - és az úszószemüveg a homlokán.
Szerintem neki nem kell majd ez a könyv. Édesanyja mindent megtesz a szabadsággal-szabadságra neveléssel, hogy rendkívül sikeres legyen.
Erről már rég akartam írni, csak most elvarázsolt a festés.
Felhősi Attila után átgondoltam a kreativitás fogalmát. Ő is használta.
Értem, hogy mire gondolt. Azt is értem, más mire gondol, mikor ezt használja.
Persze én, másként gondolom.
Mondjuk, én nagyon kreatívan tudok szemét is lenni. Ahhoz is kell ám. Hogy a másiknak, majd csak órák múlva essen le.
Az alkotásnak van egy nagyon pozitív felhangja a magyar nyelvben. Végül is erre gondol mindenki, mikor a kreativitás szót használja.
Szerintem rosszat nem alkotni szoktak. Rosszat csinálnak.
Szóval, szerintem az alkotás nagyon fontos. Nekem van benne rutinom. Van, akinek kevesebb ilyen pillanata van.
Meg kell becsülni. És milyen jó, ha valaki a napi rutinját is úgy tudja megélni. Mondjuk egy szendvics a gyerekednek, vagy valakinek.
Bár szerintem egy jó szó is az.
Nem szeretem ezt a kifejezést.
Azért elmentem persze. Felhősi Attila.
Zseniális fickó.
Most pedig zseniális előadást tartott. Nem csak szakmailag. Szellemileg is.
Mert hogy, van. És szerintem ez nagyon fontos.
Megmutatta, hogy készít ő koktélbittert. A szemétből. Persze nem úgy szemét.
Hanem abból, amit kidobnak egy pultban. Grapefruit és citromhéjból, pár fűszerből.
Most érik. Mert az is kell.
Ha nem festettem volna négy napot, és kicsit frissebb lennék, részletesebben is leírnám.
Így - kárpótlásul pár kép az elmúlt napokból.
Írok majd Attiláról bővebben.
Hátha Szabi is küld majd verset - rég tette.
Ma megint hallottam ezt: nincs pótolhatatlan ember.
Szerintem ez nem igaz.
Sőt.
Szóval, azt gondolom, aki ezt kimondja, az deklarálja a középszerűséget. Vagy talán még az alá is lő.
Meggyőződésem, hogy mindenki pótolhatatlan. Persze, ha ezt eredmény alapon szemléljük akkor középszerűségig talán igaz is lehet a pótolhatóság.
Henry Fordról van az a sztori, hogy kitalálta, hogy valami nagy motort egy öntvényből akar. És kiadta a mérnökeinek. És nem jutottak vele dűlőre. Ford meg azt mondta; semmi baj, dolgozzatok rajta tovább. És végül meglett.
Biztos nem gondolta, hogy a mérnökei pótolhatók. Tudta, hogy ők fogják megoldani. Na, de a Ford akkor vezető márka volt. Nem középkategória.
Azt is gondolom, hogy mindenkinek van olyan életterülete, ahol biztosan pótolhatatlan.
Mondjuk, ha szülő vagy.
Vagy ott van például a kissé magának való Mednyánszky. A gyönyörű rajzaival. Őt ki pótolta volna?
Azt mondják az a legnagyobb megtiszteltetés, ha azoknak viselheted gondját, akik a te gondodat viselték anno.
Szóval a szülők.
Azért ez nem egy egyszerű sztori.
Azt is mondják, ha már nagyon emelkedettnek érzed magad, költözz vissza a szüleidhez.
Szóval szolgálat.
Azért a gyereknevelés is szolgálat. Szóval van itt körforgás.
Andris unokabátyám mondta egyszer, hogy nemsokára kap egy beavatást. Kriya - ha jól emlékszem. El is mondta mi az. Lesz egy gyakorlatsora, amit minden nap - és elöntött a fáradtság, hogy de jó neki. Pont benne voltunk a gyereknevelésbe - nyakig.
Aztán a beavatás után felhívott, hogy elmondta ezt a mesterének. Azt üzente a gyereknevelés az maga a kriya. Olyan jól esett.
Szóval a szolgálat azért tud nyögvenyelős, fáradtságos, és izzadtságszagú lenni.
Hála Istennek, most már a dezodorom 48 órás hatású. Meg kell szokjam, hogy zuhanyozáskor a hónom alját nem minden alkalommal kell megmossam.
Gyakoroljunk!
Editék, az Italműhely, tényleg nagyon jó limonádéval jöttek ki.
Levendulás.
Szeretem a gyógynövényes italokat. A gyógynövényekben - valószínűleg - az istenek áldása van.
Olyan jupiteri minősége lesz minden ilyen italnak. Kerek ízek. Izgalmas utóízek.
Ilyen a levendulás Békanő is.
És ha már gyógynövény, kipróbáltam ginnel.
Az uborka nagyon szépen játszik a gin ízvilága alá. Ez nem új. Viszont a Békanő levendulája nagyon jó utóízt ad ennek az italnak.
Lehetne a neve BékaDzsinn.
Akkor olyan mule-os bögrében kéne készíteni. Az ilyen:
Ha dörzsölöd, hátha kijön belőle a Dzsinn. Lehet még három kívánságod is.
Bár akkor már Béka Mule.
Van az, amikor tudod, hogy kéne cselekedni.
De - sajnos - nem mindig vagy olyan formában, hogy az adott pillanatban úgy is cselekedj.
Legyen ennek bármi is az oka. Piti félelem, pillanatnyi előny - bármi.
És, ha nem úgy cselekszel, akkor aztán - esetleg nem érzed jól magad.
Ráadásul mindennek van egy külső megítélése is.
Nehéz ügy.
Azt mondják, akik Anna Frankot bujtatták azok a törvények ellen tettek - akik megölték kiszolgálták a törvényt.
Szerintem az jó, ha tudjuk mit kéne tenni. És reménykedünk, hogy meg is tudjuk tenni, ha eljön az ideje.
A vágyról jut eszembe, meg a régi alternatív koncertekről. Volt a 2. műsor nevű zenekar.
Az Alain Delon című számuk.
Persze én a Haumann Péter címűt szerettem a legjobban.
Szóval - úszótalppal vizet taposni.
Alain Delon azért Alain Delon.
