Ma megint hallottam ezt: nincs pótolhatatlan ember.

Szerintem ez nem igaz.

Sőt.

Szóval, azt gondolom, aki ezt kimondja, az deklarálja a középszerűséget. Vagy talán még az alá is lő.

Meggyőződésem, hogy mindenki pótolhatatlan. Persze, ha ezt eredmény alapon szemléljük akkor középszerűségig talán igaz is lehet a pótolhatóság.

Henry Fordról van az a sztori, hogy kitalálta, hogy valami nagy motort egy öntvényből akar. És kiadta a mérnökeinek. És nem jutottak vele dűlőre. Ford meg azt mondta; semmi baj, dolgozzatok rajta tovább. És végül meglett.

Biztos nem gondolta, hogy a mérnökei pótolhatók. Tudta, hogy ők fogják megoldani. Na, de a Ford akkor vezető márka volt. Nem középkategória. 

Azt is gondolom, hogy mindenkinek van olyan életterülete, ahol biztosan pótolhatatlan.

Mondjuk, ha szülő vagy. 

Vagy ott van például a kissé magának való Mednyánszky. A gyönyörű rajzaival. Őt ki pótolta volna?