Este elmentem kisfiam telefonjáért - kijelzőcsere.

A másik kabátomban hagytam a papírt, amivel átvehettem volna. 

De jó lenne, ha Tomi ott lenne - gondoltam. Tomi a cég tulajdonosa. Pár éve még az első boltjában ült, és vette fel a javításokat. Mára rengeteg üzlettel rendelkező hálózata van.

Odaértem. Látom, hogy gáz van. Redőny félig leeresztve. Tomi is bent van. Az ott dolgozó srác ideges, a pult szélén ácsorog. Számolnak, leltároznak.

Kínos pillanatok, Én várok. Próbálnak nem rám nézni. 

De előbb-utóbb fel kell vegyék velem a kontaktot. Az egyik odaszól, hogy már zárva vannak. Na, ne már! - szólok. Tomi megismeri a hangom, jön mosolyog. Hozza a telefont. A redőny alatt kezet fogunk - el kell bocsájtsa a srácot - sajnálkozik, hogy ebbe keveredtem.

Jó, hogy ott volt.

Kulcsot is akartam másoltatni, de nem sikerült. Banán sem volt a boltban.

Szóval belecsöppentem egy kellemetlen helyzetbe. Még két dolgot sem tudtam elintézni.

De Tomi ott volt. És mint mindig, ott volt a kedves mosolya.

Három rossz - egy jó. 

És az, az egy jó - az egész estém jókedvűvé tette.

Bízom benne, hogy nem az arány a lényeg. Hanem a mosoly.

Ismeritek az Európa Kiadó Turista című számát?

Abban van:

"Rövid levél, hosszabb nem lesz,
Küldök neked egy mosolyt expressz."