Remélem, volt már olyan mindenki életében, hogy valaki jelenlétére nagyon vágyott. És akkor hirtelen - mondjuk, a következő megállóban - felszállt, pont ott, pont azon az ajtón, ahol épp rá gondoltál.

Jó kis emlékek születnek így. 

Vagy éppen történetek.

Mert akkor és ott, pont úgy kapcsolódtatok, ahogy épp talán senki más azon a villamoson.

Lényeg, hogy vannak ilyen kapcsolatok.

Jó tudni, hogy nem csak az én életemben.

Fiam alszanak. Fáradtan, mélyen. Az egyik megszólítja a másikat, álmában - sőt valami közlendője is van - nem értem pontosan mit mond. De, a másik felébred - hm? Öt másodperc az egész. Alszanak tovább.

A testvéri szeretet melengeti keblemet.