Felhősi Attilával beszélgetek mostanában.

Felmerült, hogy mi is az az analógia.

Nem tud minden jelenség, minden valóságszinten ugyanúgy megjelenni. Ezért kell, hogy ugyanannak a jelenségnek legyen több megfelelője.

Képzeljük el, hogy - óra. Ha az óra csak óra alakban tudna megjelenni, akkor lenne óra az állatok világában is, sőt a növényekében is. Ez meg azt jelentené, hogy el tudnám kapni valahogy, vagy leszedni, bepanírozni, és kisütni vasárnap ebédre.

Egyébként azt gondolom, hogy az analógiás gondolkodás erősen kapcsolódik az asztrológiához. Az asztrológia egyik működési elve. A makro-mikrokozmosz és a szimpátia elve mellett. Tehát minden egy, egyféleképp működik, csak más a megnyilvánulási forma.

Egy másik példa: Hagyományosan hét világ van. 

A teremtő világa.

Az istenek világa.

A hősök világa.

Az emberek világa.

Az állatok világa.

A növények világa.

A kövek világa.

Tételezzük fel, hogy ezek a világok egymás felett helyezkednek el. Vízszintesen. Ha függőlegesen átszúrok ezeken egy fogpiszkálót, minden szinten másként érzékelik.

Pedig ugyanaz a fogpiszkáló. Na, ehhez kell az analógia.