Zavar az a szó, hogy maga.

A magázódás nem. Szeretem. Csak ez a szó, hogy maga.

Anyukám kiállítása véget ért Kőbányán. A kiállítások szervezője István mesélt egy történetet, a fiatalkorából, Hódmezővásárhelyről. Fotózott akkoriban. A piactéren ült egy subás, bajszos bácsi, akit szeretett volna lefotózni.

-Lefotózhatom magát? – tette fel a kérdést.

-Mit ártottam én kigyednek, hogy így szólít? – kérdezte a bácsi.

Szóval kiderült, hogy a helyes megszólítás a kigyed lenne. A magát arra használták, aki ártott nekik; maga takarodjon innen.

Már maga a maga átok volt.

Legalább már értem.