Unokaöcsémnek segítettünk. Fiaim meg én.

Este küldött képet - ahogy feleségével az új pecóban.

Rég volt ilyen élményem. A hátramaradt lakás, koszosan, kidobandó cuccokkal.

Persze tudom, már nem takarítasz, hanem csomagolsz az utolsó hetekben. Előkerülnek sarkokból, innen-onnan ottmaradt, felejtett, leejtett és berúgott cuccok, porosan, koszosan. Dönteni kell – emlék, vagy szemét. Végül csak a kidobásra ítélt emlékdarabkák maradnak – a földön, piszkosan. Hamar elfelejtjük majd.

Majd vissza kell menni még egyszer. Az nem lesz jó. És ki kell takarítani. Utoljára gondolni azokra a dolgokra, amiket elfelejtünk.