Váradi Szabolcs: Az ölelés fontosságáról   már egy hete is volt tán de itt vagy most is velem mostam már kétszer is azóta de a pólóm ami rajtam volt itt van épp a kezemben te lettél tőle az öleléstől nem hordom csak úgy van a széken néha-olykor beleszaglok mint most…

Rémeset. Rendeltem krémeset, és rám esett. Ez persze nem igaz, ez más álma. Állítják kokainoztak. Azért írt ilyeneket. Szóval én mást álmodtam. Mindenki lenyelt egy könyvet, és csak azt tudta mondani. Én meg drukkoltam, hogy nekem Ottlik jusson. Most Szabikám, ha lenne…

Nem is kevés, amik élnek bennem. Még meg nem történt történetek. Már képzelem őket. Némelyik vicces, van komoly is. Sőt szomorú. Kellő bátorság kell, hogy a képzeletből valóság legyen.   Úgy őrzöm mint töretlen diót a szót tüdőcsúcsomon tán veszek majd egyszer…

Ilyenekkel vagyok körülvéve a héten. Tényleg azok. Beszélgetünk. Naná. Érdekes dolgaik vannak. Izgalmasak. Vibrálnak. A beszélgetés is egy játék lesz. Frappáns válaszok, visszautalások. Rengeteg nevetéssel. Végül kirajzolódik az örökös problémájuk – a fiúk. Be is…

Sose voltam versolvasó. Nem fogott meg. Na, de most, Szabi. Tényleg élvezem. Például ezt is:   Most ledőlök szépen ide melléd épp hogy szemhunyásra nézlek kicsit amíg nézel hogy bárcsak - aztán mikor átbillenünk azon a ponton hogy már csak szemhéjaink látnak rá a másikra alattuk tovább…

Vannak olyan örökké féle filmek. Mindig ugyanazt jelentik. Meg vannak ilyen könyvek is. Érdekes színdarabok nincsenek – illetve vannak, csak könyv formában. Nekem a könyvek inkább a szellemiség. A film meg érzelem. A szerelmes filmek. Amik megérintenek – hirtelen kortalanok lesznek. Úgy látszik ez…

  elsőre fogok egy ápernégyest mint annak idején esterházy magam is tiszteletből csak nem úgy és nem azért mint egykor ő aztán minden évből amit eddig itt amire emlékszem csak egy szót írok a papírra ha több jut eszembe akkor többet de egyet legalább ha a lap aljára érnék idő előtt…