Nem szabad a kettőt keverni. Pedig szokták. A dharma szintjén, ha adsz, akkor adakozóvá válsz – és valahogyan olyan lények kezdenek körülvenni, akik szintén adakozóak – így aztán te is fogsz kapni.

Viszont a karma szintjén ez nem működik. Ok-okozat van. Minden számítható, számolható. Szóval azért adni egy koldusnak, hogy azt majd visszaadják – felejtős. Ha van egy ezresed, és abból adsz egy ötszázast – nem lesz ezeregyszáz. Ötszáz. Szóval, ha adsz, adj barátságból. Úgyis azért vannak, hogy tudjál adni. Vagy tudd, hogy nem adsz. Mireisz Laci azt tanította, nem tudhatod, melyik isten bújt éppen egy kéregető alakjába – és mi van, ha épp neki nem adsz?

Ugyanez van a tanulással, az okosodással. Dharma szintjén egyre több okos lény vesz majd körül.

Ugyanez a karma szintjén borzalmas – tanulsz, okosodsz, csiszolod az elméd, hihetetlenre növeled az intellektusod – és rá kell döbbenj, a karma drámájára, hogy rengeteg hülye vesz körül.